Octopath Traveler II

A történet ismét nyolc szereplő életét követi, de a fókusz ezúttal egy kicsit inkább a karakterek egyéni történeteire, mint a nagy központi ívre. Az egyes karakterek történetei mélyebbek, személyesebbek, és sokszor sötétebbek, mint az első részben. Például Throné, az új tolvaj karaktere, egy gyermekkori traumától szenved, ami teljesen új szintre emeli az egész sztorit. Az egyes karakterek nemcsak saját történeteiket élik meg, hanem most már a Crossed Paths részekben is összefonódnak, ami több interakciót és együttműködést biztosít, mint a korábbi részben.

A harcrendszer: Még többet, még mélyebben

Az Octopath Traveler II harcrendszere a turn-based mechanikát hozza vissza, amit az első részben is imádtunk, de most egy új réteget is kapunk a Latent Power rendszerével. Ez egy olyan egyedi "Limit Break" képesség, amely az éppen kapott vagy okozott sebzés alapján tölti fel a karakterek különleges képességeit. Ha jól időzíted, egy-egy csata kimenetele teljesen megváltozhat. Ez a rendszer remekül kiegészíti a már meglévő Boost és Break mechanikákat, amelyek arra ösztönöznek, hogy gondolkodj, mikor és hogyan használod fel a lehetőségeket, nem csak az egyes támadások maximális erejére.

A harc gyors, dinamikus, és igazi stratégiai mélységgel bír. Mivel minden karakternek van egyedi képessége, a csapat összeállítása és a megfelelő taktikák kiválasztása egy igazi kihívást jelent. Nehéz úgy megnyerni egy csatát, hogy ne legyenek olyan pillanatok, amikor az egész terv borul, és hirtelen mindent újra kell gondolni.

Történet, világ, karakterek

A karakterek nemcsak egyedi történetekkel rendelkeznek, hanem az egész világ is sokkal élőbb és interaktívabb lett. A day/night rendszernek köszönhetően az egyes városokban és helyszíneken más és más NPC-kkel találkozhatsz, attól függően, hogy nappal vagy éjszaka jársz ott. Ez a rendszer nemcsak a grindelést teszi változatosabbá, hanem még inkább a felfedezést is szórakoztatóbbá.

A világ, Solistia, tele van különféle biomákkal és helyszínekkel, amelyek mindegyike sajátos atmoszférát áraszt. A zene és a látvány is folyamatosan erősíti ezt, a különböző dallamok és a látványos, HD-2D grafikák pedig minden egyes új helyszínnél megújítják a kalandot. A zeneszerző, Yasunori Nishiki, most is lenyűgöző munkát végzett, a dallamok pedig tökéletesen aláfestik a játék minden érzelmi csúcspontját.

A második rész igazi erősségei

A Cavern of Dreams olyan apró részletekkel van tele, amelyeket csak az igazi JRPG-rajongók tudnak igazán értékelni. A harcok során végzett taktikák, a karakterek közötti interakciók és az egész játék tempója az, ami igazán ragyogóvá teszi. Az, hogy a karakterek egyedi hatású EX képességeket szereznek meg, szintén egy új szintre emeli a csapatok felépítését, és mindent sokkal dinamikusabbá tesz.

Még a karakterek közötti morális döntések is új színt hoznak, ahogy egy-egy városban a nappali és éjszakai cselekedetek változtatják meg a történetet. Olyan kis részletek, mint amikor Agnea "városi" kiejtése a délvidéki akcentusra vált, amikor izgatott, mind azt mutatják, hogy a fejlesztők minden apró részletre figyeltek.

Mi nem működik?

A legnagyobb probléma, hogy bár az Octopath Traveler II mindenben jobb lett, mint az elődje, az érzés, hogy "több ugyanaz", nem hagy el minket. Bár a harcrendszer, a karakterek és a világ mind szórakoztatóbb, az alapvető formula alig változott. Ha az első részt nem szeretted, akkor most sem fogsz rajongani érte. Ennek ellenére nehéz nem elismerni, hogy egy fantasztikus JRPG-ről van szó, amit csak az igazi műfajrajongók tudnak igazán értékelni.