Kirby's Return To Dream Land Deluxe

Visszaálmodni Dream Landet, de rendesen

Kirbyvel kapcsolatban mindig van bennem egy óvatos gyanakvás: a rózsaszín gombóc hajlamos annyira kedvesnek lenni, hogy közben az ember észre sem veszi, mennyire rutinszerűen csinál mindent. A Return to Dream Land (2011) viszont már annak idején is azért működött, mert visszanyúlt a klasszikus, oldalnézetes „fogd a képességet és menj” formulához, miután a széria néhány kanyarja nem mindenkinek ült olyan jól. És igen, ezt most Deluxe csomagolásban megint előadják – csak ezúttal tényleg Deluxe.

A sztori a szokásos, kedvesen abszurd Kirby-logika: jön Magalor, a kozmikus utazó, lezuhan a Lor Starcutterrel Popstarra, mi meg összeszedjük a hajó darabjait. Ennyi. Nem a dráma fogja elvinni a hátán, hanem az, hogy mennyire jól esik a játék a kézben.

A tempó azonnal beáll, a flow meg marad

A kampány nagyjából hét óra, ha csak haladsz, de ez a fajta „csak még egy pálya” játék, ahol az ember könnyen átvált gyűjtögető üzemmódba. A 120 energiaszféra pont annyira van elrejtve, hogy ne érezzem melósnak, de a későbbi részeken azért odaszúr pár trükkösebb darabbal.

A pályák hozzák a Kirby-környezetek megszokott váltóit – konvejor, prés, üldözős szekció, fekete lyuk-fal, amitől menekülsz. Láttam már ezeket ezerszer, de itt valahogy mindennek van egy jóleső ritmusa. Olyan, mint amikor a régi kedvenc kazettádat beteszed: tudod, mikor jön a refrén, mégis jó.

A kooperatív játék pedig továbbra is az a terület, ahol Kirby hangosan felnevet. Négyen helyben, egymás nyakán ugrálva, véletlenül egymást leverve a platformról – az a fajta kontrollált káosz, amitől egy hétköznapi pálya is mini-partivá válik.

Szuperképességek: a „most mindent lesöprök” gomb

A Return to Dream Land egyik nagy dobása anno is a szuperképességek bevezetése volt: öt „ultra” verzió, amivel hirtelen képernyőszintű pusztítást végzel, falakat szedsz ki a helyükről, és titkokat borítasz ki, mintha csak a szőnyeg alá söpört porra vadásznál. Nem egy finom eszköz, inkább egy örömteli túlzás – Kirbyben ez valahogy sosem ciki.

És ami meglepett: a Forgotten Land után visszamenni ebbe az oldschool 2.5D világba nem érződik visszalépésnek. Inkább olyan, mint a rendes rántott hús a fancy kóstolómenü után. Nem jobb vagy rosszabb – csak megnyugtatóan pontosan azt adja, amit ígér.

Merry Magoland: vidámpark, ami elnyeli az estéket

Az egyik új nagy csomag a Merry Magoland. Már az első pálya után megnyílik, és onnantól simán ott ragadsz, mint gyerekkorodban a Vidámparkban a dodzsemen: „még egy kört”. Tizenegy minijáték van, többségük régi Kirby-címekből válogatva, néhány újjal megfejelve.

Őszintén: külön-külön nem mind forradalmi. De együtt, ebben a rikítóan jókedvű tematikus keretben, pont olyan, mint egy jól összerakott retró minijáték-gyűjtemény. Pontvadászat, nehézségi szintek, küldetések, és a baráti rivalizálás, amikor valaki a végén odaveti, hogy „na, még egyszer, mert ezt nem így hagyjuk”.

A jutalom sem csak üres konfetti: pecséteket gyűjtesz, maszkokat oldasz fel (rengeteget), amiket aztán a fő kampányban is viselhettek. Ez az a kis apróság, ami miatt a minijáték nem külön menüpont, hanem a csomag része.

Magalor Epilogue: a „na, ezért éri meg” extra

A másik új fő attrakció a Magalor Epilogue, ami csak a fő sztori után nyílik meg. Ez már nem csak ráadás, hanem egy rendes, kb. másfél órás mini-kampány, saját küldetésstruktúrával, fejleszthető képességekkel és olyan bossokkal, amik végre picit komolyabban kérik a figyelmet.

Nem fogok spoilerezni, de azt elárulom, hogy itt éreztem először azt: „oké, ez nem csak egy szépen újrafényezett Wii-játék”. Ez az epilógus tényleg hozzáad, és nem csak időt húz.

Új képességek és okos finomhangolások

Két új copy ability is érkezett: Sand és Mecha. A Mecha konkrétan az a fajta képesség, amitől úgy érzem, mintha Kirby hirtelen egy mini-mecha anime főszereplője lenne: lézerek, thruster, irányokba szórt lövések, lendület. Játékérzetben ez a Deluxe egyik legjobb „friss” része, mert nem csak új, hanem jó is.

Kaptunk pár mechanikai simítást is: vihetsz magaddal szuvenír tárgyakat a pályákra (jó kis biztosíték, ha épp szétesnél), van dodge és air-dodge blokkolás közben, és emote-ok is – ezek inkább fűszerek, de nem rontanak semmin.

Technikai oldal: pontosan így kell remake-et csinálni

A vizuális ráncfelvarrás nem csak „élesebb”, hanem tényleg modern Kirby-kinézetet hoz: tiszta körvonalak, több részlet, frissített modellek. Kézben, főleg OLED kijelzőn, ez a játék kifejezetten jól áll. És ami legalább ennyire fontos: stabil, sima teljesítmény dokkolva és handheldben is. Kirby nem akad, nem köhög, nem kér elnézést.

Zárás

A Kirby’s Return to Dream Land Deluxe nem próbálja meg újradefiniálni a platformert. Ehelyett fog egy már bizonyított, nagyon szerethető Kirby-epizódot, és addig csiszolja, amíg tényleg úgy nem érzed: ez így kerek. A fő sztori ma is működik, a két új mód pedig nem alibi, hanem valódi extra tartalom.

Ha új vagy Kirbyben, ez egy tökéletes belépő. Ha meg régi motoros, akkor az a helyzet, hogy ez az a fajta Deluxe, amit nem a dobozra írtak rá – hanem tényleg benne van.