Elderand

Egyedül a Vadonban – De Milyen Vadon?

A történet egy egyszerű, de hatékony bevezetés: egy névtelen vadász, akinek legénysége odaveszett, egy titokzatos világban ébred fel, ahol mindenféle szörnyek és démonok várják. A világ egy titokzatos szektával, egy kígyós társadalommal és egy veszélyeztetett falvakkal teli tájat fest, ami alapvetően jól működik. De nem fog meg, mivel a cselekmény az elején csak úgy „röpköd”, és leginkább a környezet és a különböző írásos nyomok segítenek összerakni a világot. A történet nem vágott le minket a székünkből, inkább csak néhány alapvető háttérinformációt kaptunk.

Viszont, amit igazán dicsérhetünk, az a világépítés és az atmoszféra. Minden egyes terület tökéletesen megalkotott, és látszik, hogy a fejlesztők rengeteget dolgoztak azon, hogy az egyes helyszínek igazán egyediek és hangulatosak legyenek. Az egyes szörnyek, boss-ok – mint a borzasztó Hungry Abyss, ami egy gigantikus, venusz légycsapóhoz hasonló szörnyeteg – igazán egyediek és emlékezetesek.

Szörnyek, Vér és Válaszút – A Harcok Igazi Kihívása

A harcok nem épp könnyedek, de ez nem is csoda, hiszen a Soulslike és Metroidvania keveredése ugye pont azt célozza, hogy minden egyes összecsapás véresen komoly legyen. A kardot és páncélt használó vadászunknak több fegyver közül lehet választani, mint például nagy kardok, íjak, varázslatos pálcák, és – természetesen – az én kedvencem, a két penge. Az egész harcrendszer egyértelmű, de brutálisan nehéz: egy-egy jó időzítés elég ahhoz, hogy élet és halál között ingadozzunk. Ha nem vigyázol, máris ott tartasz, hogy halott vagy, és kezdheted elölről az egészet.

Azonban a harcok nagy része abból áll, hogy megvárjuk az ellenfelek támadásait, aztán gyorsan odarohanjunk és megpróbáljuk lesújtani őket, miközben figyeljük a mozgásukat. Nem túl bonyolult, de a szellemi kihívás elég megterhelő lehet, főleg ha még az AI nem is a legokosabb. A harc egyáltalán nem az a stratégiai, színes szivárványos élmény, amit sok játékos vár, de néha egy-két harcot mégis jól megélhetünk.

Kicsit Több "Móka" a Mozgásban, Kérlek!

Elderand a Metroidvania zsánerhez híven szépen követi a felfedezés – boss harcok – új upgrade-ek szintetikus körforgását. De amiről beszélni kell, hogy a fejlesztők elég konzervatívak maradtak a frissítéseket illetően. Képzelj el egy dupla ugrást, egy húzórudat, meg egy légugrást, és aztán kész is van minden. Az a kevés power-up, ami ott van, elég alap, és nem hoz semmi különöset a játékmenetbe. Kicsit több mozgásvariációt vagy harci képességet vártam volna, hogy tényleg magával ragadjon.

És bár az egész CastleVania-féle hangulat igazán sikerült, itt semmi újat nem találtunk a zsánerben. Az alapképességek szinte teljesen megegyeznek a GBA-s Castlevania játékokkal. Az egész játékot áthatja a kastély-feeling, és a zenei aláfestés is jól illeszkedik a Konami klasszikusaihoz. Egyedül az AI, a már említett "kicsit butuska" ellenségek rontanak a játékmeneten.

A Switch-en Különösen Törékeny

Ami viszont már egészen zavaró, azok a technikailag problémák, amikkel találkoztunk a játék során. Folyamatos fagyások és néhány helyen még hangproblémák is feltűntek, főleg, amikor a játékot dokkot használva pörgettük. Mindezekhez csatlakozott néhány teljesen random crash, de reméljük, hogy a fejlesztők javítanak rajta a jövőben.