Második éve jár nálunk a **MLB The Show** Switchen, és bevallom, ilyenkor mindig kettős érzéseim vannak. Egyrészt örülök, hogy egy ekkora volumenű, „igazi” sportjáték egyáltalán elérhető Nintendo konzolon. Másrészt pontosan tudom, mire számítsak: kompromisszumokra. Az idei kiadás viszont hoz magával valami olyat, ami miatt mégis jólesik újra kesztyűt húzni – a **Storylines** módot, ami a Negro Leagues történetét meséli el. Ez az, ami igazán megemeli az MLB The Show 23-at, még akkor is, ha körülötte sok minden ismerősen egyhelyben toporog.
Mikor először nekiláttam az *Atelier Ryza 3*-nak, már az elején éreztem, hogy a játék nem csupán egy újabb "ugorj a következő feladathoz" típusú kaland.
„Ha jól dolgozol, neked is lesz életed.” – Legalábbis a *Have a Nice Death* szerint. Amíg én azt hittem, hogy a halál maga az ultimate boss, kiderült, hogy egy vállalatvezetőnek nem elég, hogy minden a legnagyobb rendben menjen: a menedzsment is brutálisabb, mint bármi, amit eddig el tudtam képzelni.
A **Storyteller** egy olyan játék, amire már az első pillanattól kezdve kíváncsi voltam. Mi történik, amikor egy egyszerű, de rendkívül ötletes puzzle-játék ötvözi a kreatív történetmesélést és a logikai kihívásokat? A válasz nem más, mint egy olyan játékélmény, ami bár rövid, de rendkívül szórakoztató és intelligens módon fejleszti a problémamegoldó képességünket. Azonban van itt egy kis bökkenő: bár a játék kezdetben simán elvarázsol, a vége egy kicsit csalódás, mert túl hamar véget ér.
Nem minden nap találkozom olyan játékkal, ami egyszerre kelti fel a figyelmem és bonyolítja meg a zenei élményt.
- Trails to Azure – amikor a JRPG nem hagy levegőt venni, és te még hálás is vagy érte
- DC’s Justice League: Cosmic Chaos – gyerekjátéknak indul, rajzfilmsorozatként marad meg
- Mato Anomalies – amikor a Persona-kabát nagy, a zsebében meg kavics van
- Fatal Frame: Mask of the Lunar Eclipse – a félelem néha a töltőképernyőn lakik