A neve hülye, a koncepciója merész, a kivitelezése pedig olyan magabiztos, hogy egy ponton azon kaptam magam: vigyorgok, miközben egy teljes lövedékfüggönyt szívok magamba, majd visszalövöm a képernyő közepére, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Néha az egyszerűség a legjobb. *Lone Ruin* nem próbálja elhitetni veled, hogy valami monumentális műalkotás – nem, ez csak egy igazi, vérbeli twin-stick shooter, ami nem kertel, hanem odavág. Kicsit olyan érzés, mintha egy régi, de jól eltalált arcade játékot kapnál modern köntösben. De mi van, ha a játékmenet ennél többre is hivatott lenne? Nos, ennek a játéknak a titka az egyszerűségében rejlik, de ennek ára van.

Amikor a Giant Squid az **ABZÛ** után előállt a **The Pathless**-szel, egyértelmű volt, hogy megint az érzékekre mennek rá. PS5-ön, a konzol rajtjával egyszerre jelent meg, látványos, hangos, nagyívű élményként – szóval minden adott volt ahhoz, hogy a Switch-verzió gondolata eleve abszurdnak tűnjön. Ehhez képest most itt ülök, kézben a konzol, és egy hatalmas, nyitott világ száguld el előttem egy tenyérnyi kijelzőn. És ami a legfontosabb: működik.

Mi történik, ha egy szórakoztató játékot csinálnak abból, amit egyébként a hétköznapok egyik legunalmasabb munkájának tartunk? Hát, a PowerWash Simulator-ban pontosan ezt tapasztalhatjuk meg: tisztítani. Igen, jól olvastad. A játék arról szól, hogy egy nyomásmosóval takarítasz különböző helyszíneken, mint például játszóterek, tűzoltóságok vagy éppen a Mars. És mégis, valamiért hihetetlenül szórakoztató.