Ha valaki azt mondja, hogy a második rész egy játéknál mindig nagyobb elvárásokkal érkezik, akkor hát igen, itt ez most **tökéletesen igaz**. A **Guns, Gore & Cannoli 2** nemcsak hogy elérte, hanem túl is szárnyalta az elődöt, és egy igazi **húzós, pörgős, vérgőzös** kalandot hozott a **Switch**-re, amelyet szinte bárki élvezhet, aki valaha is próbálkozott már hasonló platformer lövöldözős játékokkal. De mi az, ami igazán kiemeli? Az, hogy a fejlesztők ügyesen beépítettek mindent, amit az első rész kicsit elhanyagolt.
Mi a különbség a Dark Souls és a *Salt and Sanctuary* között? Hát, az egyik 3D-s, a másik meg 2D-s, de a lényeg ugyanaz: borzalmasan nehéz, kihívásokkal teli világ, ahol folyamatosan a halál árnyéka felett lebegsz. A *Salt and Sanctuary* talán még inkább érződik másolatnak, mint bármi más, amit azóta láttunk, de kérdés, hogy ez jó-e vagy sem. Mert bár tényleg sikerül átadni a *Dark Souls* érzését, közben van valami, ami hiányzik. Az igazi varázslat nem jön át.
A *Titan Quest* 12 évvel ezelőtt indította el a hack-and-slash műfaját, és most egy igazi klasszikusnak számít. Az első kiadásaig a Diablo-sorozat árnyékában élt, de most a Switch-re érkezett, hogy ismét egyesítse azokat, akik még mindig szeretnek régi iskolás RPG-kben garázdálkodni. Miután az Xbox és PS4 verziókat nem kifejezetten dicsérték (túl sok hibával, laggal és loot problémával), vajon a Nintendo Switch-es változat sikerülhetett? Hát... részben.
A *Picross S2* nem kísérel meg forradalmasítani a képletet – és talán pont ezért annyira élvezetes. A játék alapja, hogy egy üres rácson keresztül próbálsz valami képet kirakni, miközben a számok segítségével egyre közelebb kerülsz a megoldáshoz. Egy egyszerű mechanika, amit az idő múlásával talán már mindenki tökéletesen megértett, de mégis képes újra és újra szórakoztatni. Az újítások nem túl drámaiak, de a *Clip Picross* mód például egy friss fuvallatot hoz, amely segít abban, hogy a játékélmény ne váljon túlságosan monotonává.
**Egy játék, ami képes úgy pofán csapni egy rossz lépéssel, hogy utána még te kérsz bocsánatot – a Flashback ma is pontosan ezt tudja.**