Salt and Sanctuary

A történet – Az elfeledett hercegnő és a nagy semmi

A történet alapvetően a megszokott, sőt, még annál is kevesebb. Egy hercegnőt szállítanak egy hajón, hogy megerősítsen egy feszülő szövetséget két nemzet között, de az egész elcsúszik, amikor egy Lovecrafti szörnyeteg megtámadja a hajót. A következő pillanatban a főszereplőnk egy elhagyatott szigeten tér magához, és elindul a felfedezésre. Hogy miért? Hát, tulajdonképpen fogalmunk sincs. A történet hiányosságait azzal próbálják pótolni, hogy mindent apró részletekből kell összerakni – ellenségek leírásaiból, tárgyakból, helyszínekről –, de végül is nem mindenki kíváncsi erre. Akik szeretik az ilyen elrejtett történeteket, azok örömmel bújnak majd a részletek mögé, de akik csak játszani akarnak, azok könnyen figyelmen kívül hagyhatják.

Játékmenet – Kicsit más, de ugyanaz

A Salt and Sanctuary lényegében egy 2D-s Dark Souls, és ez nem feltétlenül rossz dolog. Az alapmechanizmusok teljesen hasonlóak: felfedezés, harc, bossok, és persze a halál. A stamina kezelés is kulcsfontosságú, minden támadás és mozdulat a kimerült energiaszintedet csökkenti, így ha nem figyelsz, könnyen pofára eshetsz. Ami viszont egy kicsit zűrös, az az, hogy az ellenségek, még a leggyengébbek is, iszonyatosan kemények. A küzdelmek gyorsak és pörgősek, és sokszor egy rossz mozdulat elég ahhoz, hogy megöljenek. Ráadásul a halál után elveszted az összegyűjtött sót (ami itt a tapasztalatot jelenti), és ha nem tudod visszaszerezni azt, sokat veszíthetsz.

A játéknak van egy érdekes rendszer, amely szerint a sót csak akkor mentheted el, ha egy szentélyben imádkozol, és ha meghalsz, a halál helyén lévő ellenség újra megölhet, ha nem sikerül időben visszaszerezni. Ez egy szoros és izgalmas egyensúlyt teremt, és bár sokszor frusztráló, a folytonos kockázatvállalás igazi adrenalint ad a játékhoz.

A térkép – Ki találja meg a kiutat?

A világ felfedezése nem lineáris, és bár számos új területet nyithatsz meg a játékban, sokszor nem vagy biztos benne, hogy merre is kellene menned. A térkép hiánya különösen problémás, hiszen ahelyett, hogy egy egyszerű Metroidvania-szerű térképen navigálnál, itt csak a memóriádra kell hagyatkoznod. Bár egy 3D-s világban, ahol könnyebben ki tudsz igazodni a tereptárgyak alapján, ez nem lenne nagy gond, a 2D-s térképen hamar elveszítheted a fonalat, főleg, ha a helyszínek egyformán néznek ki. Ez a frusztráló érzés gyakran rányomja a bélyegét a játékmenetre, és sajnos az is előfordul, hogy nem találod meg a kijáratot.

A grafikák – Sötét vízfesték

A játék vizuálisan egy sötét, vízfestékes stílust alkalmaz, ami bizonyos értelemben hangulatos, de hamar monotonitásba fullad. A sötét tónusok és az elmosódott színek miatt gyakran nehéz észrevenni az apró részleteket, például a csapdákat, amelyek könnyedén elvehetik a fél életedet, ha nem vagy elég figyelmes. Bár a stílus kezdetben érdekes, idővel unalmassá válik, és vágyakozni kezdünk egy kis változatosságra. A Switch verzió azonban nem panaszkodhat, hiszen az élmény még mobil módban is simán fut, és nem okoz különösebb gondot a játék gördülékenysége.

Mi hiányzik?

A Salt and Sanctuary alapvetően jól próbálja lemásolni a Dark Souls formuláját, de nem hoz igazán semmi újat. Van néhány érdekes ötlet, mint a "Tree of Skill" vagy a szentélyekhez rendelhető NPC-k, de ezek nem elég erősek ahhoz, hogy kiemeljék a játékot a nagy árnyékból. Az igazság az, hogy ha valaki a Dark Souls-élményre vágyik, az valószínűleg inkább visszatér a klasszikushoz, mert a Salt and Sanctuary nem képes maradandó élményt nyújtani. Egyesek számára talán még így is szórakoztató lesz, de másoknak könnyen csalódást okozhat.

Zárás

A Salt and Sanctuary próbálkozása, hogy egy 2D-s Dark Souls-t hozzon létre, nem rossz, de az igazi magasságok eléréséhez valami többre lenne szükség. A játék minden tekintetben követi a nagy testvérét, de a kivitelezés, a világ felépítése és a grafika nem tudja ugyanazt a hatást kelteni. Mégis, ha rajongsz a Dark Souls sorozatért, biztosan találsz benne szórakoztató pillanatokat, de ha csak egy újabb akciójátékról van szó, akkor nem biztos, hogy ez lesz a legjobb választás.