Flashback

Holokocka, amnézia, idegenek – a szokásos kedd reggel

A Flashback sztorija tipikusan az a fajta sci-fi őrület, amit a 16-bites korszakban simán elhitettünk magunkkal, mert annyira magabiztosan adta elő. Conrad B. Hart egyik pillanatban még a jövő kényelmes hétköznapjait tolja 2142-ben, a következőben már egy idegen faj beszivárgását próbálja leleplezni, miközben a saját tudatát holokockára menti, aztán persze elkapják, és emlék-takarítás, mint egy rosszul sikerült szombat este után.

A Switch-es kiadás rögtön azzal indít, hogy Conrad szökik, üldözés, lövöldözés, aztán a hoverbike repül a levesbe Titan mesterséges dzsungelei felett. A srác túléli, az idegenek meg elkönyvelik halottnak – mi pedig ott állunk a roncs mellett, amnéziával, és azzal a nagyon ismerős érzéssel: jó, akkor innen most valahogy ki kell mászni.

Két mód, ugyanaz a könyörtelen mosoly

Az első komoly döntés meglepően meta: az „eredeti 1993-as élmény” vagy a „2018-as deluxe” között választhatsz. Ne számíts remake-re meg csillogó újrafestésre – ez inkább olyan, mintha ugyanazt a régi VHS-t kapnád meg, csak mellé raktak egy távirányítót és pár kényelmi funkciót.

A rotoszkópos animáció ugyanaz a jellegzetesen „filmszerű” mozgás, ami annak idején leesett állat okozott, a hátterek pedig még mindig elképesztően hangulatos, kézzel rajzolt díszletek. És igen: 4:3-ban. Nem „retro filter”, hanem a játék természetes közege. Olyan, mint amikor régi képcsöves tévén nézed a klasszikus szinkronos Terminátort: nem szélesvásznú, de pont ettől hiteles.

A deluxe módban kapsz tutorialokat, újrakevert zenét és hangokat, meg mindenféle képszűrőt, ami akár RF-kábeles zajt is tud szimulálni. Papíron vicces, gyakorlatban meg azon kaptam magam, hogy „na jó, ezt most hagyjuk rajta, mert így valahogy otthonos”. A fiatalabbak lehet, hogy csak pislognak, de aki már állítgatott TV-n finomhangolást, az érteni fogja.

Prince of Persia rokonság, csak itt fegyver is van

A Flashback játékmenete a ’90-es évek azon iskolájából jön, ahol a mozdulatoknak súlya van, a lendületnek következménye, és a pontatlan ugrás nem „hibahatár”, hanem halálos ítélet. Itt nagyon könnyű rosszul lépni, rosszul időzíteni, és Conrad máris úgy dől el, mint egy rosszul felrakott dominósor.

A Prince of Persia párhuzam kézenfekvő: ugyanaz a precíziós platformozás, ugyanaz a „mindent kiszámolok előre” mentalitás, csak itt Conradnál ott a pisztoly végtelen lőszerrel. Cserébe a személyi pajzs viszont nem végtelen, és ez a kettő együtt adja azt a fura, feszes ritmust, amitől a játék egyszerre akció és túlélés. Nem csak a parkour öl meg, hanem a tűzharc is – és néha a kettő kombinációja, amikor egy lövöldözés közben kell úgy fedezékbe vetődnöd, hogy közben a gravitáció is ellened dolgozik.

A régi Flashbackben ez a könyörtelenség azt jelentette, hogy hiba után vissza a mentéshez, és tanulj. A Switch-es verzió ad egy visszatekerést: visszahúzhatod az időt a halálod előtti pillanatra. Hasznos, kényelmes, és őszintén? Néha kicsit bűntudatos. Olyan, mint amikor a kazettás magnóban visszatekerted a játékújság mellé csomagolt demót, mert „még egyszer megnézem azt a részt”.

A játék szerencsére nem erőlteti rád: kapcsolgathatod menet közben, és ha tényleg az eredeti kihívást akarod, simán élhetsz nélküle. Én valahol félúton kötöttem ki: a nehezebb részeknél néha jól jött, de közben végig ott motoszkált a fejemben, hogy a Flashback igazából attól Flashback, hogy meg kell tanulnod tisztelni.

Irányítás: megszokod, vagy megszokik téged

Az irányítás hű a Mega Drive-os háromgombos logikához, és ennek minden bájával és nyűgjével együtt érkezik. Mozgás D-Paddel vagy analóggal, az „A” az akció (futás, ugrás, interakció), az „X” a tárgyhasználat, a „Y” a fegyver elő/eltétel. Inventori a plusz gombon.

Papíron egyszerű, gyakorlatban viszont van egy átállási idő, mert nem modern „minden gomb mindent csinál” filozófia, hanem régi, merevebb rendszer. És igen, én is belefutottam abba a tipikus bénázásba, hogy rossz gombbal próbáltam lőni – itt a tüzelés ZR-re került, ami logikus, csak az izommemória néha mást gondol. Az első pár „nevetséges halál” után viszont beáll a kéz, és onnantól szépen kisimul az egész.

Amikor végre összeáll a mozgás és a lövés, a játék elkezd folyni. Nem gyors, nem pörgős a mai értelemben, inkább feszes és pontos: egyfajta ritmusa van, amit fel kell venni. És ha felveszed, akkor hirtelen nagyon megjutalmazza a türelmet.

Audiovizuál: nem öregedett, csak patinás lett

A Flashback látványáról és hangzásáról igazából ugyanazt lehet elmondani, amit 1993-ban: akkoriban ez csúcstechnika volt, és az idő meglepően keveset vett el belőle. A hátterek ma is gyönyörűek, a rotoszkóp animáció pedig ma már inkább stílus, mint trükk. Ha ezt ma indie-ként dobnák piacra, simán elmenne „művészi” címkével, és még tapsolnánk is hozzá.

A teljesítmény Switch-en kifejezetten megnyugtató: ez nem valami kókány emuláció, nem szaggat, nem fullad le, szépen hozza a 24 fps-es mozgást végig. Van viszont egy apró bosszúság: az „enhanced” hangoknál mintha minden harmadik lövés néma lenne, ami olyan, mintha a pisztoly néha blankot köpködne. Nem játékromboló, inkább olyan kis folt az ingujjon, amitől csak azért lesz feltűnő, mert amúgy az egész csomag meglepően rendben van.

A helyszínekről nem akarok sokat lelőni, mert a Flashback hét küldetése pont attól működik, hogy hagy felfedezni. Ez a játék szereti, ha nem tudsz mindent előre, csak mész, próbálkozol, és néha rájössz, hogy ja, ezt így kellett volna.

Zárás

A Flashback Switch-en az a ritka újrakiadás, ami nem akar okosabb lenni a saját múltjánál. Meghagyja azt a fajta régi vágású szigort, amitől annak idején klasszikus lett, közben ad pár kényelmi mankót azoknak, akik nem akarnak minden egyes hibáért teljes fejezeteket visszabukni. És a lényeg? Conrad kalandja ma is működik: ugyanaz a feszült platformozás, ugyanaz a sci-fi paranoia, ugyanaz a „még egyszer nekifutok” makacsság.

Ha először játszod, ez valószínűleg a legjobb módja, hogy megismerd. Ha pedig akkor is játszottad, amikor még a mentés szó nem mindig jelentett biztonságot, akkor csak annyit mondok: passzold ide azt a holokockát.