A **Crush Your Enemies** barbárjai tényleg a *legjobb életüket* élik. Faluról falura vonulnak, gyújtogatnak, fejeket tűznek karóra, ordenáré poénokat ordibálnak, és felhörpintenek minden sört, ami egy 30 kilométeres körzetben fellelhető. Kívülről ez egy végtelen, izmos mámor, belülről viszont kőkemény **menedzsmentmeló**. Mert hiába a szakáll és a macsó lendület, egy barbár hordát életben tartani nem egyszerű feladat.
A *Cycle 28* első ránézésre egy minimalistának álcázott arcade lövölde, aztán szépen, türelmesen bebizonyítja, hogy sokkal nyugtalanítóbb és okosabb annál, mint amit a pixelei sugallnak.
Azt mondják, hogy nem minden politikai kampány jöhet létre egyszerű szavazatokkal, de BunnyLord esetében egy kicsit több vér és erőszak szükséges. A *Not a Hero: Super Snazzy Edition* ugyanis nem titkolja, hogy mi az ára a sikeres polgármesteri széknek – egy rakás dögös, vérrel borított pálya, ahol a fő cél, hogy több halott legyen a városban, mint bárhol másutt. De bár a játékmenet őszintén szólva eléggé egyszerű, a stílus és a hangulat mindent elad, amit a végtelen mennyiségű lövöldözés és a groteszk humor nem tudna.
Mi történik, amikor egy egyszerű négyzet egy egész világot elpusztít? A válasz: **Flat Heroes**, a 2D platformer, ami kezdetben talán nem tűnik soknak, de hamarosan rádöbbensz, hogy az egyszerűség mögött brutalitás és mesteri játékmenet rejtőzik. Egy olyan játék, ahol minden apró mozdulat, minden ugrás és dash dönthet az életedről, miközben megpróbálsz túlélni egy világot, ami egy szempillantás alatt elpusztíthat.
Az Iconoclasts nem azért különleges, mert egy ember készítette, hanem azért, mert ezt játék közben folyamatosan *érzem* – minden mozdulatán, ritmusán és döntésén.