Titan Quest

Képzeld el, hogy épp egy 12 éves hack-and-slash RPG-t játszol, amit nemcsak hogy újra kiadtak, de a mobil élményért még a grafikai és irányításbeli hibák is szépen bekerültek. Igen, itt van a Titan Quest Switch-re portolt verziója. És bár a játék alapvetően egy tisztességes, nagy adag nosztalgiát keltő élmény, azért nem árt, ha tisztában vagyunk a hibákkal is. Mi tehát a helyzet? Jól sikerült a portolás? Lássuk!

Játékmenet – A grind, amit szeretnél, de lehet, hogy nem akarsz

A Titan Quest nem titkoltan egy klasszikus hack-and-slash, amit azzal az egyszerű céllal hoztak létre, hogy pusztíts, lootolj, fejlődj, és aztán újra meg újra pusztíts. A játékmenet alapvetően nem változott a régi PC-s verzióhoz képest. Képzeld el, hogy belevágsz egy globális kalandba, ahol Görögországtól Egyiptomon át Ázsiába, sőt, még azon túl is harcolsz különböző szörnyekkel és elvégzed a küldetéseket. A kamera rögzített, tehát nem fogsz szabadon mozogni, de a karaktered automatikusan odafut az ellenséghez, ha az a közelben van.

A harcok elég egyszerűek: az alap támadásokkal beindítod a gyilkolást, és közben gyorsan kipróbálhatod, hogy melyik fegyver a legjobb a különböző szörnyek ellen. Az, hogy miért ragadsz itt, az egyértelmű: a loot. Az egész játék a ritka tárgyak beszerzésére és azok fejlesztésére épít, és ha szereted a grindet, akkor egy igazi szórakozást találsz itt. Viszont ahogy haladsz előre, a játék határozottan egyhangúvá válik, és a mechanikai ismétlődés könnyen kinyírhatja az élményt.

A karakterek testreszabása nem túl bonyolult, itt inkább a Mastery-k kiválasztása ad némi változatosságot, és a játék egyértelműen arra épít, hogy kísérletezz a különböző képességekkel. A mi választásunk a Warfare és Dream kombinációja volt, és bár nem egy eget rengető taktika, kellemesen működött, főleg, hogy a különböző típusú ellenfelekre mindig volt válaszunk. Azonban ne számíts arra, hogy egy újabb Diablo élményt kapsz, mert a harcok inkább unalmasan monotonok.

Grafika – A múlt szépsége, de most már nem elég

A grafika a Titan Quest esetében kissé csalódást okoz, ha figyelembe vesszük, hogy a játék már régóta létezik. A textúrák lassan töltődnek be, és gyakran olyan környezetekbe futsz bele, amik egyszerűen túl hasonlóak egymáshoz. Az ismétlődés nemcsak a pályákon, hanem a szörnyek dizájnján is megjelenik. A karakterek, főleg a szörnyek, nemcsak, hogy nem túl félelmetesek, de elég gagyik is, és ha a sárga árnyalatot próbálták kiemelni, akkor azt sem sikerült jól eltalálni. Az irányítás és a harcok szórakoztatóak, de a vizuális élmény nem hoz semmi újat, amit ne láthattunk volna évtizedekkel ezelőtt.

Ráadásul az effektek is túlzóak: a lens flare és a kameraszűrők, amelyek eltorzítják a képet, mind rontanak az élményen. A Switch kisebb képernyőjén még jól is kinézhet, de amikor nagyképernyős módban játszol, könnyen észreveheted, hogy nem áll össze olyan szépen, mint azt elvárnánk egy 2021-es porttól.

Játékmenet és navigáció – Nem volt könnyű, de túlélhető

A navigáció egyszerűnek tűnik, de nem minden a tervezett módon működik. Az inventory kezelés nem egyértelműen a legkényelmesebb, és a menük, amelyek a karaktered felszerelésének kezelésére szolgálnak, elég bonyolultak ahhoz, hogy frusztrálóak legyenek. Ha valaki nem szeret bonyolult menürendszerek között böngészni, akkor egy kicsit bosszantó lesz a játék. Az alapvető feladatokat viszont könnyedén elvégezhetjük, ha átböngészünk a menükön.

A játékot többször megmentette az a kis finomság, hogy nem veszíthetjük el teljesen a haladásunkat – a rendszeres auto-mentések és a kézi mentési lehetőség folyamatosan biztosítja, hogy a grind ne váljon teljesen frusztrálóvá.

Zárás – Van benne valami, de nem elég

A Titan Quest Switch-re portolt verziója hozza a régi RPG-s hangulatot, de a grafikai és irányítási hibák erősen rontanak az élményen. A játék saját magához képest is megmaradt a régi, erőltetett alapoknál, de a portolás során nem sikerült kiigazítani a hibákat. Ennek ellenére, ha szereted a grindolós RPG-ket, akkor érdemes kipróbálni, hiszen a világ és a harc még mindig vonzó. Azonban nem csoda, hogy a játéknak van egy jó adag nosztalgikus fűszere, amit már nem mindenki tud élvezni.