Ha a **ChuChu Rocket!** örökségét követve egy új játékot keresel, amit könnyedén elvihetsz a kanapéra, vagy csak szórakozni szeretnél, akkor a **BlobCat** ott van, hogy elhitesse veled, hogy egy komoly társasjáték lesz belőle.
Van egy pont a Darkest Dungeonben, amikor rájössz: itt nem te győzöd le a játékot, hanem legfeljebb megtanulsz együtt élni azzal, hogy bármikor elveheti, amid van.
A Switchen ma már Dunát lehet rekeszteni roguelite dungeon crawlerekkel, az Unexplored mégis képes volt arra, hogy pár óra után azt mondjam: *oké, ez most máshogy gondolkodik, és ezt tisztelem*.
Az **Okami HD** Switch portja nemcsak egy régi játék újabb próbálkozása, hanem egy olyan élmény, amit mostantól bármikor magaddal vihetsz – és talán sosem volt még ilyen fontos, hogy újraéljük. Ha azt mondom, hogy ez a játék egyik legmeghatározóbb darabja az akció-kaland műfajnak, akkor sem hazudok, de érdemes jobban elgondolkodni rajta, miért érdemes nekem is újra kézbe venni egy 2006-os játékot.
Szuperhősnek lenni a videojátékokban általában azt jelenti, hogy *nagyon ügyes ember* vagy. Gyors, erős, akrobatikus – de még mindig földhözragadt. A **Megaton Rainfall** viszont nem ezt akarja. Itt nem Pókember vagy Batman vagyok, hanem valami egészen más: egy **elpusztíthatatlan entitás**, aki az egész Földet védi. Kontinenseket átszelve. Hangsebességen túl. Következményekkel.