Ha valaki azt mondja, hogy a *Stranger Things* világából videojátékot készítenek, mindenkinek rögtön eszébe jut a sok-nostalgikus, nyolcvanas évekbeli akció, és természetesen a **popkultúra dögös megidézése**. A kérdés viszont mindig ugyanaz: vajon tényleg elérik azt a szintet, amit a sorozat közvetít? A válasz vegyes, de az biztos, hogy *a Stranger Things 3: The Game* nem akarta újraírni a videojáték-történelmet. Nem, inkább azt mondanám, hogy ez egy jól sikerült *kiegészítő* a sorozathoz – akit érdekel, az jól fogja érezni magát vele, aki viszont csak egy pörgős akciót vár, az könnyen unhatja.
Elképesztő, hogy a Red Faction: Guerrilla 2009-es megjelenése után egy évtizeddel még mindig képes lenyűgözni a pusztítás fizikájával. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, a játék amúgy sem tűnt különösebben nagy durranásnak, a sztori nem hozta el a világmegváltást, és a főhős is úgy elfelejthető, mint egy kávézós hős reggel, de amikor a falak dőlni kezdenek, akkor egyszerűen nem tudsz elég gyorsan rohanni az újabb és újabb robbanásokhoz. És most itt van, a Switch verzióval, ami egy kicsit újra feltámasztja a régi slágert.
Nézd, ha valami tökéletes példa arra, hogy egy játék valóban kihasználja a konzol adottságait, akkor az a *Super Mario Maker 2*. Az a játék, amit nemcsak játszani, hanem alkotni is imádunk. Míg az első rész már elég jól megcsinálta a dolgát, a második felvonás mindent még egy szinttel feljebb emelt – és ez nemcsak a látványon, hanem az élményen is meglátszik. Miért? Mert a játék nemcsak rólad szól, hanem róla: a *Super Mario Maker 2* tökéletes példája annak, amikor a kreativitás határvonalai szinte végtelenné válnak.
Ha valaha is játszottál olyan játékokkal, mint a **Limbo** vagy az **Inside**, akkor **A Juggler's Tale** biztosan ismerős lesz, csak éppen egy picit másként. Egy 2.5D-s kalandjáték, ami remekül ötvözi a történetmesélést és a platformer elemeket. De azért ne essünk túlzásokba, mert bár a látvány és a mechanika érdekes, a játék nem képes teljesen megújítani a műfajt.
Ha eddig elkerült volna, a **Neptunia**-széria 2010 óta létezik, és hosszú ideig szinte kizárólag a PlayStationök saját, kissé zárt ökoszisztémájában mozgott. Neptune, a harsány istennő, a Konzolháború és Gamindustri meta-világa sokáig egy nagyon specifikus közönségnek szólt. A **Super Neptunia RPG** ezért már önmagában is furcsa darab: ez az első Nintendo-konzolon megjelent rész, ráadásul az első, amit nem japán stúdió, hanem a kanadai Artisan Games fejlesztett.