Super Neptunia RPG

Ez papíron rizikós vállalás. Gyakorlatban… meglepően működik.

Ismerős világ, új köntösben

Az Artisan Games egyértelműen tiszteli az alapanyagot. A Neptunia-humor, az önreflexív konzolos fricskák, az anime-archetípusok mind a helyükön vannak. A különbség az, hogy a korábbi, kissé fapados 3D modellek helyett most teljesen 2D-s megjelenítést kapunk, oldalnézetes bejárással és platformos felfedezéssel.

És ez telitalálat. A hátterek festményszerűek, a karakter- és szörnydizájn sokkal időtállóbb hatást kelt, mint a széria korábbi próbálkozásai. Van egy enyhe mesekönyv-hangulata az egésznek, ami engem időnként az Octopath Traveler vagy a Legrand Legacy világára emlékeztetett. A történet persze továbbra is a jól ismert klisékre épít – amnéziás főhős, meta-poénok, könnyed csipkelődés –, de a vizuális stílus sokat tompít ezen.

A zenei anyag energikus, kifejezetten fülbemászó, a szinkron pedig a vártnál jobb, angol és japán nyelvi opciókkal, korrekt feliratozással. Az összkép hű a gyökerekhez, mégis frissebb, mint bármi, amit a széria eddig Switchen elképzelhetőnek tartottam.

Felfedezés és mozgás – nem mindig intuitív

Gamindustri városait és kazamatáit oldalnézetben járjuk be. Beszélgetünk NPC-kkel, mellékküldetéseket veszünk fel, ládákat nyitunk, felszerelést gyűjtünk. A platformozás nem nehéz, de Neptune mozgása néha túl csúszós, túl gyorsan vált sétáról sprintbe, ami pontatlanná tesz néhány ugrást.

A 2D-s látvány ára az is, hogy a több szintből álló városokban nem mindig egyértelmű, merre lehet továbbmenni. Nem az analóg karral „felfelé” lépsz át egy másik útvonalra, hanem ugrani kell, amit a játék nem mindig kommunikál tisztán. Apróság, de gyakran kizökkent.

Harcrendszer – túlságosan barátságos

A harc a Valkyrie Profile-féle félaktív megoldást idézi. A csapatod rombusz alakzatban áll, minden karakterhez egy gomb tartozik. Nem valós idejű akcióról van szó: várnod kell, míg az AP-mérő töltődik, miközben az ellenfelek is támadnak. Döntened kell, hogy gyors, gyenge támadást indítasz, vagy kivársz egy erősebbet.

Papíron jól hangzik. Gyakorlatban viszont nagyon kevés mélység van benne. A formációváltás és a vezető karakter szerepe fontos lenne, de a játék gyengén magyarázza el, így sokáig csak ösztönből használod. Ráadásul ott a lehetőség, hogy a ZL gombbal felgyorsítsd, sőt szinte automatizáld a csatákat.

Értem a szándékot: ez egy könnyen emészthető RPG akar lenni. De ezzel együtt a harcok súlytalanok lesznek, és egy idő után inkább kötelező megállók, mint valódi kihívások.

Zárás

A Super Neptunia RPG egy kellemes meglepetés. Nem forradalmi, nem mély, nem különösebben emlékezetes mechanikailag – de van karaktere. A 2D-s világ gyönyörű, a könnyed hangvétel végig viszi a hátán az élményt, és érződik rajta, hogy nem egy olcsó, odadobott spin-off.

Ha a Neptunia eddig hidegen hagyott, ez akár jó belépési pont is lehet. Ha pedig régi rajongó vagy, valószínűleg értékelni fogod, hogy valaki végre más szemszögből nyúlt hozzá ehhez a furcsa, önironikus univerzumhoz. Csak ne várj tőle több mélységet annál, amit egy laza, esti JRPG-adag megenged.