Red Faction: Guerrilla Re-Mars-tered

A Játékélmény: Elmondom, miért jó, ha szétszedheted

Szóval mi is a lényeg? A Red Faction: Guerrilla nem egy sztoriéhes játék, hanem egy olyan cím, amiben az igazi élmény a szétszedés – és ezen a ponton tényleg nincs sok versenytársa. Az űrben tett barangolásaink során a marsi táj ugyan unalmasan egyhangú tud lenni, de mikor egy dinamittal átvágjuk magunkat a falakon, akkor a látvány meg a robbanások mindig elvarázsolnak. Ahogy a beton törik és reped, ahogy az épületek összeomlanak – ehhez fogható élmény már alig akad a mai, nyitott világú lövöldözős játékokban.

A feladatok, bármennyire is próbálnak történetet adni hozzá, sosem voltak igazán figyelemfelkeltők. A főhős nevét (Alec Mason) még most sem tudom, és a csúnya militarista ellenfelek is sztereotipikusak, de tényleg senki nem azért játszik ezzel a játékkal, hogy elgondolkodjon a morális kérdéseken. Hanem azért, hogy hatalmas dolgokat robbantson szét.

Ami viszont garantáltan rabul ejt, az a destruction physics. Ahogy az épületek tényleg mindentől függetlenül darabokra hullanak, mintha egy jó öreg Leisure Suit Larry vígjáték lenne, csak éppen robbanóanyagokkal és páncélozott járművekkel. A pusztítás valódi varázsa az, hogy soha nem lehet előre megjósolni, hogy épp mi fog összeomlani, mi fog szétfröccsenni a levegőbe. A Destruction Master mellékküldetéseknél pedig maga a csúcs élmény – a szabotázs és a tervezett rombolás kombinációja olyan adrenalinlöketet ad, hogy egyszerűen nem lehet megunni.

A Switch verzió titkai: Nem csupán egy újabb port

Oké, tisztázzuk: nem a legszebb port a világon, és azt sem mondanám, hogy olyan szinten kifinomult a grafikája, hogy beszorulna az emlékek közé, de mégis. A grafikai frissítések, mint a jobb árnyékok és fények, emelik a hangulatot, és igazából élhetőbbé teszik az amúgy kicsit monokróm világot. Képzeld el, hogy egy tiszta napsütéses napot próbálsz túlélni Mars vörös tájain, ami sokszor olyan, mintha a régi Borderlands lenne, csak minden barna árnyalatban. De szerencsére, amikor elérsz egy új területre, új járművekkel és szép egyedi épületekkel találkozol – még ha ez nem is változtatja meg radikálisan a játék képi világát.

Az irányítás Switch-en? Nos, a motion control egy kicsit jobban működik, mint vártam. Míg egy átlagos Switch shooterben a kézi irányítás nem a legpontosabb, itt valamivel jobban eltalálták. A Pro Controller-rel pedig már tényleg élvezhetőbbé válik a dolog, ha egy kis precízióval szeretnél célba találni.

Ami még igazán megfog: A szórakoztató kiegészítő módok

Nemcsak a fő sztori a lényeg, hanem a mellékmódok is, amik kifejezetten jól passzolnak a pusztításra építő játékmenethez. A Wrecking Mode egy igazán vicces, szórakoztató mód, ahol nem másra kell figyelned, mint hogy minél több dolgot zúzzál szét. Sőt, ha már multiplayer, a Switch-en akár online is kipróbálhatod a szórakoztató asszimetrikus módokat.

A játéknak is van hátránya: A monotonitás

Itt jön a játék egyik legnagyobb problémája: a repetitivitás. Az egész világ, bár hatalmas, gyorsan unalmassá válhat. A küldetések, bár szórakoztatóak a robbanások miatt, gyakran ugyanazokat a dolgokat kérik tőled, és az sem segít, hogy a táj sokszor egyformaságra hajlik. Olyan, mint amikor a régi Grand Theft Auto játékokban csak úgy pörögtek az autós üldözések, de már mindent láttál belőle – a látvány és a játékmenet egy idő után kissé kifakul.

Záró gondolatok

Végül, ha valamit kiemelhetek, az a páratlan destrukciós élmény, amit a Red Faction: Guerrilla Re-Mars-tered biztosít. A játékmenet alapvetően nem túl bonyolult, de szórakoztató, és ha valami igazán újraélesztette, akkor az a hatalmas robbanások és a városok teljes romba döntése. Bár nem a legszebb játék, amit valaha láttam, és a monotonitás is néha begyűrűzik, mégis egy olyan játék, amit bátran elővehetsz egy kis őrült szórakozásra. Ha van rá lehetőséged, mindenképp próbáld ki – nem fogsz csalódni.