Amikor megláttam, hogy a *SolSeraph* a *Actraiser* szellemi utódja, azonnal felcsillant a szemem. Egy játék, ami újra elhozza a klasszikus 2D platformer akciót, de valami új fűszerrel, például egy kis valós idejű stratégiai elemmel. A gondolat, hogy egy isteni hatalom bőrébe bújva kell a népedet védened és építgetned, klasszikus alapok, amiket mindig is imádtam. De sajnos hamar kiderült, hogy bár az alapötlet remek, a megvalósítás sajnos nem hozta azt a szintet, amit vártam tőle.
A videojátékos flippernek van múltja. Szép, furcsa, néha kifejezetten emlékezetes múltja. A *Pokémon Pinball* addiktív gyűjtögetése, a kissé lebegős, de szerethető *Sonic Spinball*, vagy az egészen zseniális *Yoku’s Island Express* mind megmutatták, hogy ebben a műfajban bőven van még kraft. Aztán megérkezik a *Senran Kagura: Peach Ball*, és már az első tíz percben érzem: itt nem a flipper lesz a főszereplő.
Valami borongósan ismerős érzés kerített hatalmába, miközben elkezdtem játszani a **Paradox Soul**-t. A játék Dr. Allie Rose-t helyezi a középpontba, aki egy titkos, halálos kísérleti létesítményben navigál, miközben titkokat és szörnyeket keres. Mivel Metroidvania-ról van szó, nem kapunk kézhez semmilyen különleges kezdőfelszerelést vagy háttértörténetet, csak egy gyenge egészségügyi mutatót és pár apró pixelból összerakott lábat. Itt kezdődik a kaland – hát, mondanom sem kell, hogy nem volt túl emlékezetes.
**Mi történik, amikor a hagyományos lövöldözős játékot egy kis pinball dinamikával fűszerezik? Az *Hyperlight Ultimate* válaszol erre a kérdésre, és bár nem mentes a hibáktól, bőven van benne potenciál.**
A *What Remains of Edith Finch* nem egy hétköznapi játékélmény. Ha az ember belefog egy olyan történetbe, amit nemcsak játszani, hanem átélni is akar, akkor itt valami különleges dologgal találja szemben magát. A történet nemcsak szomorú, hanem különös módon gyönyörű, mintha egy fájdalmas mesét hallgatnál, amit minden egyes új fejezet izgalommal és rémülettel vársz. A család, a sors, a halál mind egy-egy külön történetet alkotnak, amelyek egyesülnek egy nagyobb, fájdalmas egészben. De ne rohanjunk előre, először engedd meg, hogy belemerüljünk a házba, amely mindennek az epicentruma.