Óriásrobotokról szóló játékot csinálni elvileg biztos siker. Hatalmas vasak csapnak össze, robban minden, ami robbanhat, a gyerekkori rajzfilmek és VHS-kazettás Gundam-emlékek pedig automatikusan dolgoznak bennünk. A gyakorlat viszont mást mutat: a Switch mecha-felhozatala eddig inkább óvatos középszer volt, mint diadalmenet. Ez persze hamarosan változhat, de addig is itt van a *War Tech Fighters*. A kérdés az, hogy ez csak egy előétel, vagy tényleg jóllakat.
Már rég nem jártunk olyan játékban, ami annyira friss élményt hozott volna a zsúfolt puzzle piacon, mint a *Soldam: Drop, Connect, Erase*. Mi történik, ha egy klasszikus, gyümölcsös logikai játék új életre kel? Nos, *Soldam* úgy döntött, hogy nemcsak új köntöst ad, hanem teljesen új játékmechanikát is csempész a műfajba. Elég csak egy pár órát eltölteni vele, és máris rájössz, hogy egy olyan játékba csöppentél, amitől még a legnagyobb Tetris-rajongó is elgondolkodik.
Mi történik, ha a történelem egy videojátékban találkozik a morális döntésekkel? A We. The Revolution pontosan ezt kérdezi tőled, miközben beleránt egy olyan politikai és társadalmi káoszba, ami a francia forradalom idején zajlott. Előre szólok: nem egy könnyed hétvégi játékélményre kell készülni, hanem egy igazi szellemi kihívásra, ahol minden egyes döntésed súlyos következményekkel járhat.
Azt hittem, már nem fogok ilyen játékot látni, és most itt van egy: a *Bloodstained: Ritual of the Night* nemcsak egy Metroidvania, hanem egy visszaemlékezés is.
Képzeld el, hogy 2001-ben egy teljesen más irányba induló Capcom meglep minket egy olyan játékkal, ami már akkor is pontosan tudta, hogyan hozhat el egy igazi akcióorgiát. A *Devil May Cry* nemcsak egy új játék volt, hanem egy teljesen új irányt jelölt ki a hack-and-slash műfajban. De mi a helyzet vele most, amikor a nagy klasszikusok újraélednek? Vajon képes ma is úgy felrázni a rajongókat, mint akkor, amikor először megjelent?