Egy ideig élveztem, hogy úgy érzem magam, mintha egy régi PC-s képernyővédőbe költöztem volna, aztán a Switch billentyűzete végleg megmutatta, milyen az, amikor egy játék konkrétan ellened dolgozik.
Képzeld el, hogy belépsz egy olyan játékba, ahol egy **szuper gyors űrhajót irányítasz**, folyamatos golyózáporban kell túlélni, miközben minden egyes ellenséget le kell darálni, hogy aztán az apró medálok begyűjtésével megerősítsd a fegyvereidet. A **Rolling Gunner** szinte **instant addiktív**, és egyben a legjobb példa arra, hogy egy **bullet hell** játéknak hogyan lehet megadni a megfelelő mélységet úgy, hogy közben a kezdők is élvezhessék. De mi történik akkor, amikor egy igazi **tömeges lövöldözést** kell menedzselni, miközben folyamatosan **kockáztatsz és jutalmaznak**? Nos, a **Rolling Gunner** minden egyes megnyomott gombbal megadja a választ.
**Van az a pillanat, amikor egy JRPG nem akar több lenni annál, mint ami: színes, kissé hülye, de meglepően jóleső menekülés – és a Citizens of Space pontosan itt találja el a ritmust.**
A **Attack on Titan 2: Final Battle** egy olyan DLC, ami szép próbálkozás arra, hogy még többet hozzon ki egy amúgy is izgalmas játékból.
Mi történik, ha egy átlagos, unott programozó elképzeli magának a tökéletes hőst? Képzeljétek el, hogy a programozó nem más, mint egy elhúzódó, szorongó férfi, aki a való világot csak a négy fal között tudja elviselni, a hőse pedig... hát, egy bátor lovag, aki ráadásul egy roguelite világban próbálja megmenteni a napot. Azt hinnénk, hogy nem hoz túl sok újat, de egy pillanatra se hagyjátok, hogy a "roguelite" címke elriasszon titeket, mert a Dandy Dungeon olyan elemeket kever, amiktől nem tudtam megállni, hogy ne legyek egy kicsit megszállott.