Ha valaki kicsit is jártas a valódi bűnügyek világában, a **Zodiac Killer** neve biztosan ismerősen cseng. Egy megoldatlan ügy, egy soha le nem leplezett elkövető, és évtizedek óta tartó találgatás könyvekben, filmekben, sorozatokban. Ez az a fajta alapanyag, amihez nagyon óvatosan kell nyúlni. A *This Is the Zodiac Speaking* láthatóan komolyan is veszi ezt a felelősséget – csak épp játék formájában nem tud vele mit kezdeni.
Képzeld el, hogy egy hatalmas robotban ülve üvölt a gitárzene, miközben szétvered a világűrben orozva támadó ellenséges gépeket. Ha ez nem elég ahhoz, hogy felkeltsd a figyelmed, akkor valószínűleg nem vagy az a fajta, aki élvezi a gigantikus robotokat, amelyek méretes fémfejüket csapják egymásba. Ha mégis, akkor a *Hardcore Mecha* valószínűleg egy élmény lesz, amit nem fogsz elfelejteni.
Van egy olyan érzésem, hogy a *G.I. Joe: Operation Blackout* sokkal inkább próbál lenyűgözni, mintsem hogy tényleg megfogjon. A nagy kérdés, ami felmerült bennem, hogy mit tud hozzáadni egy már ismert, mindenki által ismert harmadik személyes lövöldözős játék, és miért épp a Switch-en? Nos, a válasz sajnos egy kicsit csalódást keltő. Az alap ötletek megvannak, de a játékmenet és a dizájn mintha nem igazán tudnák megugrani a magasabb mércét.
Képzeld el, hogy belépsz egy olyan világba, ahol minden sarok mögött egy újabb borzalom leselkedik, és minden egyes szörnyeteg egy újabb ok arra, hogy ne engedj túl könnyen a sötétség csábításának. **Vigil: The Longest Night** egy olyan gótikus Metroidvania, amely, bár sokat merít a **Salt & Sanctuary** és a **Castlevania: Symphony of the Night** világából, mégsem tudja igazán megugrani a legnagyobbak szintjét. Az alapok rendben vannak, de ahogy a játék előrehalad, rájössz, hogy bizonyos dolgok nem úgy működnek, ahogyan azt az ember elvárná.
A *Ben 10* franchise egy igazi kultikus jelenség a Cartoon Network világában, és habár a sorozat minden egyes új iterációja hozott magával egy-egy új generációt, a videojátékos adaptációk mindig is vegyes fogadtatásban részesültek.