G.I. Joe: Operation Blackout

Bevezetés: Játsszunk G.I. Joe-t, de miért?

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy a G.I. Joe franchise-nak elvakult fanja vagyok, gyorsan tisztázzuk: nem vagyok. De még a hardcore rajongók számára is elég nehéz lesz izgalmat találni ebben a játékban. Az egész a tipikus harmadik személyes lövöldözős játék élményét próbálja nyújtani, de annyira sablonos és középszerű, hogy nehéz pozitívumokat találni, amik valóban kiemelnék a tömegből.

A történetben Marioék is szívesen szerepelhetnének: G.I. Joe csapatának egyes tagjai - köztük Duke, Snake Eyes és Roadblock – elindulnak egy küldetésre, hogy megakadályozzák a világ végleges elpusztulását. Az alapsztori nem rossz, de ahogy a karakterek viszonylag érdektelenek és a történet fejlődése szinte nullának tűnik, hamar elveszíti varázsát.

Játékmenet: Két dudás egy csárdában

A G.I. Joe: Operation Blackout harcrendszere nem csinál semmi különöset. A játékosok választhatják a karaktereiket, akik mind egyedi fegyverekkel és különleges mozdulatokkal rendelkeznek, de az egész harc érzése mintha a múltból jött volna. A cél nemcsak az, hogy túléld, hanem hogy ügyesen ki tudd használni a terepet és az egyes karakterek specialitásait. Azonban a lövöldözős rész egyszerűen nem adja meg azt az élményt, amit elvárnál. A célzási rendszer katasztrófálisan rossz, az automatikus célzás folyton a nem megfelelő célpontra irányít, és még ha kikapcsolod, a kézi célzás is furcsa marad. A harcok hamar monotonokká válnak, és nem elég izgalmasak ahhoz, hogy hosszú ideig lekössék a figyelmet.

A játék a régi Agents of Mayhem érzést hozza vissza, de minden szempontból gyengébben. Az alapötlet érdekes lenne, de a gyenge játékmenet és a karakterek mozdulatai nem képesek felépíteni egy igazán szórakoztató és dinamikus harcot. Az egyes karakterek szuperképességei ugyan vannak, de azok is inkább csak papíron működnek jól – valójában szinte semmit nem adnak hozzá a harcélményhez, ami még inkább csalódást keltő.

A grafika: Hogy néz ki ez?

Az a grafika, amit a G.I. Joe: Operation Blackout hoz, elmegy, de semmiképpen sem kiemelkedő. Az összes karakter elég basic, nincs igazán semmi, ami kiemelkedne a tömegből. A helyszínek is egyhangúak, és bár az ellenségek számos variációban jelennek meg, nem igazán érzem azt, hogy egy-egy szint új élményeket hozna. A játék remekül fut, 30 fps-en, de a grafikai részletek és az animációk nem emelik a játékot a "jó" szint fölé. Aztán ott van a Switch kézi módja, ami kissé unalmasan néz ki a képernyő kicsinyedtsége miatt, de legalább működik. Ha nagyobb kijelzőn játszol, viszont inkább unalmas és sematikus.

A történet: Elég nehéz igazán érdeklődni

A történet lineáris és eléggé középszerű. A karakterek, bár próbálnak szórakoztatóak lenni, inkább csak a szokásos katonai klisékkel operálnak. Ha már végignézted a széria összes részét, akkor nem találsz semmi igazán újat ebben a részben sem. A statikus jelenetek és az unalmas párbeszédek nem segítenek, hogy jobban megszeresd a karaktereket. Különösen irritáló, hogy a helyi többjátékos módban nem igazán jutsz közelebb a történethez, ha nem játszol egyedül.