Valahol a végtelen pixeláradat közepette egy-egy játék képes kilógni, és nem csupán azért, mert egy-egy másik, szinte már unalmasnak tűnő SNES-stílusú RPG-hez képest különlegesebbet kínál. *Ikenfell* talán nem váltja meg a világot, de ha valami miatt mégis figyelmet érdemel, az a valódi szíve és a történet mögött rejlő érzelmi mélység. Az elején még az ember hajlamos arra, hogy azt gondolja, hogy ez is csak egy újabb kedves, bájos indie próbálkozás, de rögtön beleszeretünk – és egy óra múlva már nem akarjuk abbahagyni.

Ikenfell
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Igazi szórakozás, de néha a harcok túlzott hossza miatt egy kicsit lelassul a tempó.
Valahol a végtelen pixeláradat közepette egy-egy játék képes kilógni, és nem csupán azért, mert egy-egy másik, szinte már unalmasnak tűnő SNES-stílusú RPG-hez képest különlegesebbet kínál. Ikenfell talán nem váltja meg a világot, de ha valami miatt mégis figyelmet érdemel, az a valódi szíve és a történet mögött rejlő érzelmi mélység. Az elején még az ember hajlamos arra, hogy azt gondolja, hogy ez is csak egy újabb kedves, bájos indie próbálkozás, de rögtön beleszeretünk – és egy óra múlva már nem akarjuk abbahagyni.
Bevezetés
Képzeld el, hogy belépsz egy varázslatos iskolába, ahol az osztálytársak nemcsak tanulnak, hanem valóságos mágikus erejüket is használják. A Ikenfell épp ilyen varázslatos világba invitál minket, de nem a szokásos módon. Itt nem csupán a varázslatokat használjuk, hanem az egész történet és a karakterek is sokkal inkább egy érzelmi utazásra építenek, mintsem egy egyszerű, szórakoztató kalandra. Amikor a fiatal Magritte elindul, hogy megkeresse eltűnt testvérét, Safinát, egy olyan történetbe csöppenünk, ami bőven túlmutat a szokásos „jó és rossz” küzdelmén.
Játékmenet
Az RPG-k világában minden játék egyedi lehet, de a legtöbbjük nagyon hasonló alapmechanikákat használ. Ikenfell azonban nem egy egyszerű másolat, hanem egy erőteljes, taktikai játékrendszert kínál, ami végig izgalmas marad. A harcok kockás térképen zajlanak, ahol a pozicionálás kulcsfontosságú. Az elején nem nehéz megszokni, hogy hogyan is kell pontosan beállítani a karaktereket, hogy az egyes varázslatok minél több ellenfelet találjanak el, de ahogy haladsz előre, a helyzet egyre bonyolultabbá válik. A harcokat egy egyszerű, de nagyszerű rendszer teszi szórakoztatóvá, amely folyamatosan figyelmeztet a pozicionálás fontosságára, miközben az újabb mágikus képességek is egyre nagyobb stratégiai mélységet adnak.
Az első néhány óra inkább a tanulásról szól, de hamarosan elkezded érezni, hogy a harcok nemcsak egyszerű csaták, hanem igazi kihívások, ahol a figyelem és a megfelelő időzítés kulcsszerepet kap. A harcrendszerhez hozzáadott Paper Mario-féle időzítés mechanika is igazi újdonságot hoz: ha pontosan időzíted a támadást, egy kis buborék jelzi, hogy „great!”, ha elrontod, akkor megjelenik az „oops!”. Ez egyszerű, de rendkívül szórakoztató réteg, ami csak még élvezetesebbé teszi az egészet.
Karakterek és történet
A történet szívét Magritte és a testvére, Safina története adja, de Ikenfell ennél sokkal többről szól. A játékban megismerjük a mágikus iskola tanulóit, akik nemcsak a varázslatok világában élik mindennapjaikat, hanem mindegyiküknek megvannak a maga személyes harcai is. A karakterek sokfélesége és a történetbe szervesen belesimuló identitásproblémák és személyes küzdelmek különleges színt adnak a játékhoz, és bár egyesek könnyen elintézhetik ezt a tényt egyszerű PC-sztenderdként, nekem valami igazán emberit adott hozzá. Magritte maga is egy kívülálló, aki folyamatosan keresi önmagát, és ezt az utat követhetjük végig.
Dizájn és zene
Bár az alapvető grafikai stílus az a jól ismert retro-pixeles megjelenés, ami annyira a szívünkhöz nőtt, Ikenfell sokkal többet kínál, mint egyszerű nosztalgia. A háttérvilág, a karakterek dizájnja és az egyes helyszínek mind szépen kidolgozottak, és olyan hangulatot teremtenek, ami valóban a történethez illeszkedik. A zene pedig egyenesen magával ragad, különösen a csodálatosan érzelmes akusztikus számok, amelyek minden fontosabb pillanatot aláfestenek. A zene segít abban, hogy minden felfedezés egy igazi élménnyé váljon, és bár a retro-stílus már megjelent a piacon, itt az alkalmazása igazán jól sikerült.
Kihívás és nehézség
A harcok néha meglehetősen kemények tudnak lenni, különösen az egyes főellenfelek, akik több lépésben, gondosan kell legyőzni. A taktikai harc az, amitől a játék igazán figyelemfelkeltő lesz, mert itt nem csupán a támadásokra kell koncentrálni, hanem az ellenség támadásait is kell figyelni, hogy mikor van szükség védekezésre. Ha a harcok túl nehezek, vagy egyszerűen nem akarsz sokat küzdeni, az Instant Win mód lehetőséget ad arra, hogy továbblépj a történetben anélkül, hogy a harcokkal foglalkozni kellene.
Zárás
Összességében az Ikenfell egy olyan taktikai RPG, ami sokkal többet kínál, mint amit az első pillantásra sejthetnénk. A harcrendszer egyszerű, mégis kellően mély ahhoz, hogy folyamatosan új kihívások elé állítson, a történet pedig tele van szívvel és érzelemmel. A karakterek és a világ sokszínűsége olyan elemek, amik csak még inkább erősítik az élményt, és ha elmerülünk benne, akkor egy olyan kaland részesei lehetünk, ami messze túlmutat az átlagos RPG-k szintjén.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01ERŐTELJES TÖRTÉNET ÉS KARAKTEREK: A KARAKTEREK SOKFÉLESÉGE ÉS A MÉLYEBB, ÉRZELMEKKEL TELI TÖRTÉNET IGAZI ÉLMÉNNYÉ VARÁZSOLJA A JÁTÉKOT.
- 02TAKTIKAI HARCRENDSZER: AZ EGYSZERŰ, MÉGIS RENDKÍVÜL SZÓRAKOZTATÓ HARCOK FOLYAMATOSAN ÚJ KIHÍVÁSOKAT ADNAK.
- 03SZÉP DIZÁJN ÉS ZENE: A JÁTÉK VIZUÁLIS VILÁGA ÉS A CSODÁLATOS ZENEI ALÁFESTÉS SEGÍTI A TELJES ÉLMÉNYT.
KRITIKUS_HIBÁK
- 01NÉHÁNY HARC TÚL HOSSZÚ: BÁR A HARCOK ÉRDEKESEK, NÉHA TÚLSÁGOSAN HOSSZÚRA NYÚLNAK, KÜLÖNÖSEN A FŐELLENFELEK ESETÉBEN.
- 02RETRO-PIXEL STÍLUS KICSIT MÁR ELCSÉPELT: BÁR JÓL VAN ALKALMAZVA, AZÉRT MÉGIS EGY KICSIT TÚLSÁGOSAN ELTERJEDT MÁR AZ ILYEN GRAFIKAI STÍLUS.

























