Vigil: The Longest Night

Az élmény

A játék egy sötét, gótikus fantasy világban kalauzol minket, ahol Leila, a Vigiláns Rend tagja, próbálja felfedezni az igazságot egy sor rejtélyes esemény körül. A metroidvaniák alapvető szabályait követve, a térképen újabb és újabb helyszínek nyílnak meg, ahogy új képességekre és felszerelésre teszel szert. A harcban különböző fegyverek közül választhatsz, és minden győzelem után tapasztalati pontokat szerzel, amelyeket felhasználhatsz az új mozdulatok és technikák fejlesztésére. A harc rendszerét tekintve nincs meglepetés, de ha szereted a klasszikus Metroidvania élményeket, akkor itt nem fogsz csalódni.

A játéknak van egy erős hangulata, amit elsősorban a zene ad, melyet a Whispered metal banda tagja, Jouni Valjakka készített. A zenék tényleg remekül kiegészítik a borongós, gótikus világot, és különösen jól működnek azokban a ritka pillanatokban, amikor egy-egy falusi pihenőhelyen megállhatsz egy kis nyugalomért. Ugyanakkor, amikor már a szörnyekkel küzdesz, a háttérzene dinamikusan fokozza a feszültséget.

A grafika és a technikai gondok

A grafikai megjelenítés igazán szép, de sajnos nem mindenben kifogástalan. A háttér részletes és hangulatos, a szörnyek közül sok igencsak groszszívűen van megalkotva – különösen a boss fightok, ahol szinte a képernyőt betöltik a szörnyek. Azonban a karakterek mozgása egy kicsit fura: minden testrész külön mozog, és bár ez egyedi hatást kelt, nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha papírból készült bábut irányítanék. Hiányzik az a szilárd, kézzel animált fluiditás, amit mondjuk a Symphony of the Night-ban tapasztaltunk.

A technikai oldalon pedig igazi kisebb-nagyobb problémák várnak. A betöltési idők hosszúak, és a framerate nem mindig stabil, ami egy ilyen gyorsan pörgő játék esetében eléggé zavaró tud lenni. Igaz, hogy ezek a hibák nem döntik le teljesen a játékélményt, de egy erősebb teljesítményt igénylő platformon már komoly gondot okozhatnak.

A történet és a játékmenet

A történet egy kicsit lapos és túl egyszerű ahhoz, hogy igazán magával ragadjon, de alapvetően élvezhető. Leila útja a világ megmentése felé nem tűnik kiemelkedőnek, és bár van egy jó adag titok, ami fokozza a kíváncsiságot, a történet nem tartalmaz túl sok újdonságot. Sajnálatos módon, ha nem érdekel a játékmenet egy-egy pillanatnyi szórakozása, a sztori nem lesz elég erős ahhoz, hogy komoly motivációt adjon.

A játékmenet igazán kellemes: A pályák szintén nem túl hosszúak, de mindig van egy újabb kihívás, ami fenntartja a figyelmedet. A fejlesztés és a loot rendszer is rendben van, de mivel a játék nem próbál túl sok újat hozni, így nem várható, hogy hatalmas meglepetésekkel szembesülsz. A végigjátszás viszonylag rövid, és ha egy 10-12 órás metroidvania élményt keresel, akkor nem biztos, hogy ez a legjobb választás.