West of Loathing

A történet – Amikor mindenki egy kicsit bolond

A West of Loathing története nem éppen mély filozófiai magasságokba szárnyal, de szórakoztató, ez biztos. A sztori egy amnéziás karakterről szól, aki a semmiből egy titokzatos városban találja magát. Ott szembesül azzal, hogy ő valójában egy herceg vagy hercegnő, és egy olyan sárkány, aki több mint várja őt, mintsem elűzni kívánja. Hamarosan szembe kell néznie a környező világ rejtélyeivel, miközben mindenféle szórakoztató és abszurd karakterekkel találkozik.

A történet teljesen más, mint amit megszoktunk egy hagyományos RPG-től. Az alapcselekmény minden másodperce egyfajta szórakoztató, szarkasztikus élményt ad, és az abszurd humor eléri azt a szintet, ahol már nemcsak az olvasó, hanem a karakterek is kezdenek nevetni saját helyzetükön. Van egyfajta furcsa bája annak, hogy az egész sztori nem veszi magát túl komolyan, és inkább a helyzetek, mintsem a karakterek fejlődése viszi előre.

Játékmenet – A farmos kalandoktól a szórakoztató harcokig

A játékmenet alapvetően egy hagyományos RPG mechanikára épít, de a West of Loathing abszolút saját karaktert ad neki. A harcrendszer viszonylag egyszerű: turn-based (körökre osztott) harcok, amelyekben az egyes karakterosztályoknak köszönhetően a különböző statisztikák és képességek jelentős hatással vannak az ütközetek kimenetelére. Képzeld el a tipikus fantasy harcot, ahol a harcos, a varázsló és a tolvaj mind különböző készségekkel rendelkeznek – mindezek még egy kis humorral is fűszerezve.

A valódi erősség azonban nem a harcokban rejlik, hanem abban, hogy a legtöbb időt felfedezéssel, interakcióval és karakterekkel való beszélgetéssel töltjük. A West of Loathing nem arról szól, hogy folyamatosan csatákat nyerj, hanem hogy egy izgalmas és szórakoztató világot fedezz fel, miközben folyamatosan kisebb-nagyobb rejtvényeket oldasz meg. Ez a játékmenet olyan élményt kínál, amit más RPG-k nem biztos, hogy meg tudnak adni – a helyszínek, a karakterek, az egyes döntések mind-mind érdekesek és viccesek.

A grafika – Kezdetben nyers, de egyedi

Ami már az első pillanattól megfog, az a játék látványa. Egy egyszerű, monokróm stick-figure stílus, ami az első pillantásra talán nem tűnik soknak, de minél többet nézed, annál inkább megérted, miért működik. Bár az egész egyszerűnek tűnik, a grafika minden egyes apró részlete – a karakterek, a tájak, és a harcok – mind egy-egy apró kis rejtett csodát rejtenek. Ez az egyszerűség nemcsak stílusos, hanem nagyon tudatos is, és pontosan ezt a nyers, karakteres vonalat képviseli, ami a játék szellemiségét is tükrözi.

A grafika egyébként sosem igényli a szuperszép, részletes textúrákat, inkább a játék hangulata, a történet és a karakterek stílusa adja azt a varázst, amitől minden egyes pillanata szórakoztató. Egy-egy jelenet, ahol a főhős valami abszurd módon reagál, vagy épp egy vicces karakter csúszik be a háttérbe, igazán kiemelkedő pillanatokat ad.

Nehézség és újrajátszhatóság – Soha ne állj meg

A West of Loathing valódi ereje abban rejlik, hogy nemcsak egyszeri élményről van szó, hanem egy olyan játékról, amelyet újra és újra érdemes végigjátszani. Minden döntés, amit hozol, hatással van a történet alakulására, és mindegyik játékmenet egy új élményt ad. Az újrajátszhatóság nagy szerepet kap, mivel a különböző választások, karakterosztályok, sőt még a különböző kalandok is új izgalmakat tartogatnak. Ne számíts arra, hogy egyszer befejezed, és elengeded a játékot. Az egyes rejtvények, a játékmenet során szerzett különböző tárgyak és erőforrások mind-mind új kihívásokat adnak a későbbi próbálkozások során.