Across The Grooves

Vagy legalábbis addig annak tűnik, amíg egy nap nem kap egy csomagot az exétől, Ulysse-től. Egy bakelitlemez van benne. Beteszi, elindítja, és bum – visszacsúszunk a múltba. Nem nosztalgia-montázs szinten, hanem konkrétan újraélve régi emlékeket. Amikor pedig visszatérünk a jelenbe, semmi sincs egészen ott, ahol hagytuk. Az Across the Grooves innen indul, és már az első félórában világos volt számomra: ez nem egy „választok két opció közül és kész” típusú vizuális novella.

Történet – mágikus realizmus, emberi léptékben

A játék lényegében egy nyomozás. Nem klasszikus értelemben, hanem érzelmi síkon. Bordeaux-ból indulunk, megfordulunk Londonban, Glasgow-ban, és közben különböző figurákkal beszélgetünk, régi sebeket kapargatunk fel, és próbáljuk megérteni, mi történt – velünk, Alice-szel, és a körülötte lévőkkel.

Van időutazás, alternatív valóság, furcsa elcsúszások az időben, de a hangsúly végig az emberi kapcsolatokon marad. Az Across the Grooves nem sci-fi akar lenni, hanem egy nagyon is földhözragadt történet arról, hogyan formálnak minket a döntéseink, még akkor is, ha nem azonnal látjuk a következményeiket.

Döntések és személyiség – jelek a fejünk felett

A hat fejezet során rengeteg döntést hozunk, és ezek nemcsak a cselekményre, hanem Alice személyiségére is hatással vannak. Ezt négy szimbólum jelzi a képernyő tetején: spirál, villám, virág és koponya. A játék sosem mondja ki egyértelműen, melyik mit jelent, de pár óra után elkezded érezni az összefüggéseket.

Ez nekem kifejezetten tetszett. Nem gamifikálja túl a lelki folyamatokat, nem rak rájuk statokat és százalékokat. Inkább hagyja, hogy utólag gondolkodj el azon: oké, én most milyen Alice-t formáltam.

Zene – nem mindig tiszta, de őszinte

Az egyik legérdekesebb húzás a zene integrálása a narratívába. A dalok szövege konkrétan a történet része, és emiatt sokszor nem simul rá tökéletesen a dallamra. Néha olyan érzés, mintha improvizatív performanszt hallgatnék, nem egy „kész” zeneszámot.

És tudod mit? Ez meglepően jól áll neki. Nem minden szám működik maradéktalanul, de amikor igen, akkor nagyon betalál. Kicsit sajnáltam is, hogy ezek a részek nem kapnak több teret.

A gyenge pont – túl sok beszéd, túl kevés mozgás

A rejtélyes történet ára a rengeteg dialógus. És itt sajnos el is érünk a játék legnagyobb problémájához. Az Across the Grooves nagy része beszélgetésekből áll, és ezek vizuálisan nagyon ritkán variálódnak. Ugyanaz a „beszélő fejek” beállítás, újra és újra.

Egy ideig ez rendben van. A szöveg jó, a karakterek érdekesek. De idővel monotonná válik az egész, és azon kaptam magam, hogy nem az a kérdés, mit mondanak, hanem hogy mikor lépünk már tovább. Egy kis vizuális dinamika csodákat tett volna.

Zárás

Az Across the Grooves egy szerethető, felnőtt hangvételű vizuális novella, ami nem akar többnek látszani annál, ami: egy történet emberekről, döntésekről és az idő furcsa természetéről. A kézzel rajzolt látványvilág gyönyörű, a sztori elég érdekes ahhoz, hogy végigvigyen, és az újrajátszhatóság is adott, főleg a gyors szövegátugrás miatt.

Nem hibátlan, de őszinte. És néha ez többet számít, mint a tökéletes tempó.