Taiko no Tatsujin: Drum'n'Fun!

Bevezetés

Ha valaki a ritmusjátékok királyaként emlegeti a Taiko no Tatsujin-t, az nem túlzás. A játék már 2004 óta jelen van Japánban, és az új Switch verzióval most végre a mi kis kontinentális szigetünkre is megérkezett. A dobos buli persze nem új, de ezt a legújabb kiadást igazán pörgőssé tették. Ugyanakkor az is világos, hogy van néhány dolog, amit lehetett volna jobban csinálni.

A legszembetűnőbb különbség, hogy a Switch-en mindenképp meg kell küzdened egy kicsit az irányítással, hogy a játék igazán szórakoztató legyen. A mozgásvezérlés alapvetően jó ötlet volt, de a megvalósítás sajnos sokszor szabotálja az élményt.

Játékmenet – Dobolj, ne adjál leütést!

A Taiko no Tatsujin: Drum 'n' Fun! játékmenete egyszerű, mint a faék: egy dobot kell ütnöd a ritmusra, a piros és kék jegyzetek pedig azt jelzik, hogy melyik részét kell ütni a dobnak. A cél, hogy kitöltsd a Soul Gauge-et, és minél jobb eredményt érj el. Ha elérsz egy magasabb pontszámot, akkor új karaktereket és dalokat nyithatsz meg, és mindez addiktív módon pörög.

Az egész nagyon hasonlít a Rock Band stílusú játékokra, de ott, ahol a gitáros szólókkal lehetett villogni, itt csak a dobokkal pörögsz. A dolog igazán szórakoztató lehet, ha a játék különböző nehézségeit szépen átgondolod, és kicsit bele is élsz magad, de vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzed, mintha a Rhythm Paradise világába csöppentél volna – csak nem olyan ügyesen.

Aztán ott van a zene, ami… nos, ha szereted a japán popot és anime zenéket, akkor valószínűleg imádni fogod. A Pop, Anime, Vocaloid, és NAMCO Original kategóriák egyértelműen Japán kultúrájából merítenek, szóval ha nem vagy oda a J-popért, akkor könnyen csalódhatsz. Ugyanakkor nem mindenki szereti a szupergiccses hangulatot, ami a játékot körülveszi.

Irányítás – A sok választás nem mindig a legjobb

A játéknak többféle irányítási lehetősége van, ami elsőre izgalmasnak tűnik, de idővel inkább idegesítővé válik. A legjobb élményhez persze egy különleges taiko dobos perifériát kellene beszerezned, de ha ezt nem teszed, akkor ott van a képernyőérintéses vezérlés. Igen, a képernyőt kell ütögetni, miközben próbálsz nem össze-vissza pörögni a konzolodon.

Az igazán nagy csalódás viszont a mozgásérzékelős vezérlés. A Wii korszakból megmaradt várakozásokkal indultam, de sajnos a Joy-Con érzékelése annyira pontatlan, hogy az már inkább idegesítő. A hirtelen mozdulatok nem érzékelése, vagy a gyors váltásoknál való eltévedés könnyen elronthatja a ritmusban való haladást, főleg magasabb nehézségi szinten. Gyerekeknek vagy nagyiknak talán működhet, de ha te is egy érettebb gamer vagy, akkor jobb, ha inkább elkerülöd.

A legjobb megoldás talán a hagyományos gombos vezérlés, de az is kicsit nehézkes tud lenni. A legtöbb esetben valahogy túlságosan is próbálják bonyolítani a beállításokat, miközben igazából a játék lényege a pörgős, szórakoztató élmény lenne.

A Party Game mód – Itt még van élet!

Ami viszont tényleg szórakoztató és igazi pluszt ad a játéknak, az a Party Game mód. Itt különféle kooperatív és versengő játékok várnak rád, amik tényleg képesek feldobni a hangulatot. A Rhythm Paradise-hoz hasonló minijátékok, mint a halak kihalászása vagy a sushi rendelés ritmusra, tényleg jól passzolnak a játék tempójához. Ezek az apró játékok felüdülést jelentenek, és ha a hagyományos dobálás már kezd unalmassá válni, itt egy kis szünetet tarthatsz.