At Sundown: Shots In The Dark

Spoiler: ez a cucc igen, de csak akkor, ha jó társaságban találod meg.

Ez egy bújócskára épülő, felülnézetes multiplayer shooter, és nem is titkolja, hogy sokat tanult a Screencheat-től. A különbség csak annyi, hogy itt nem FPS-ben, hanem madártávlatból vadásszuk egymást – sötétben, idegesen, kapkodva.

Játékmenet – látod? nem látod? lősz.

Az alapötlet pofonegyszerű: nem látod az ellenfeleidet. Pontosabban csak néha. Fényfoltok, mozgáscsíkok, lövések villanásai árulják el, hol ólálkodik a másik, és ennyi információból kell dolgoznod. Ez az állandó bizonytalanság adja a feszültséget, és azt a fajta röhögve káromkodós hangulatot, amitől egy jó partyjáték él.

Az irányítás eleinte kicsit darabos, főleg Joy-Conokkal. Az első pár meccsen simán előfordul, hogy többet lövöd a levegőt, mint az ellenfelet, de amikor átáll az agyad, hirtelen minden a helyére kerül. Onnantól pedig nagyon könnyű belecsúszni az „oké, még egy meccs” spirálba.

Módok és fegyverek – biztonsági játék

Megkapod a kötelező köröket: deathmatch, időre menő meccsek, arénák. Működnek, de nincs bennük semmi igazán elborult vagy kreatív. A fegyverek is visszafogottak: klasszikus, valóságban is létező puskák, pisztolyok, semmi sci-fi őrület.

Ez elsőre kicsit unalmasnak hangzik, de a felülnézetes nézőpont miatt az egész mégis friss marad. Olyan, mintha a Screencheat és a Wondershot találkozott volna félúton, és azt mondták volna: „jó, nem kell túltolni”.

Többjátékos élmény – kanapé vagy semmi

Van online mód, és ez becsülendő, de az At Sundown igazi terepe a kanapé. Négy ember egy szobában, ordítás, vádaskodás, „EZ HOGY TALÁLT EL?” típusú mondatok – itt él igazán a játék.

A pályák száma nem túl acélos, de mindegyik több szobából, elágazásból áll, így a meccsek nem válnak teljesen egyhangúvá. A környezetek nem túl változatosak, de játékmenet szempontjából elég teret adnak a taktikázásra és a pánikszerű lövöldözésre.

Audiovizuális oldal – korrekt, de nem emlékezetes

A látvány abszolút kiszolgálja a játékot, de nem akar lenyűgözni. A pályák rendben vannak, a karakterek pedig kicsit olyanok, mintha egy szombat reggeli rajzfilmből léptek volna elő. Funkcionális, szerethető, de nem ez lesz az, ami miatt emlékezni fogsz rá.

A zene tipikusan „ott van”. Nem rossz, nem jó, de egy intenzív tűzpárbaj közben úgysem erre figyelsz. Ez egyértelműen az a játék, ahol a gameplay az első, minden más csak háttér.

Zárás

Az At Sundown: Shots in the Dark akkor működik igazán, ha emberekkel játszod egy térben. Online is korrekt, de a valódi ereje a helyi többjátékos módban rejlik. Nem a legszebb, nem a legváltozatosabb, és kell hozzá egy kis türelem, mire ráérzel az irányításra – de ha ez megvan, nagyon könnyen beszippant.

Ez az a fajta játék, amit előveszel egy baráti estén, és hirtelen azon kapod magad, hogy már a harmadik meccs óta senki nem nyúlt a pizzához. Csak vigyázz az analóg karokra – a chipset nem szeretik.