Big Crown: Showdown

Ha valaki azt mondja, hogy a Switch nem hozza elég jól a társasjáték-élményt, akkor a Big Crown a legjobb ellenérv, hogy miért is kell a jó, régi kanapén játszós mókát népszerűsíteni.

A játékmenet – Minél több, annál jobb, de ne vidd túlzásba

Ha valaha játszottál olyan játékkal, ahol csak az alap mozdulatokkal kell boldogulnod, mint a pofon, ugrás és blokk, akkor a Big Crown: Showdown-ban otthon fogod érezni magad. Nincs itt semmi bonyolult kombó, minden mozdulat egyszerű, és valahogy így működik a varázs. Az ütésed egy igazi őrült pörgés, amiből általában valamelyik fél kijön győztesen, de ha sikerül feltölteni a pofont, és egy jó nagyot vágsz, az annyira elégedettséggel tölt el, hogy az már szinte kábító.

Az alapvető játékmenet nagyon könnyen beleszippant, mert bár elég repetitív, a harcok sosem érződnek unalmasnak. Mivel minden csata egy kis káoszt és véletlenek sorozatát hozza, a végső győztes gyakran azon múlik, hogy éppen ki mennyire szerencsés (vagy ügyes) egy adott pillanatban. Ha baráti hangulatban nyomjátok, akkor viszont ez lesz a nagy szórakozás, ahogy a véletlenek és a másik nevetése a legjobb részei a játéknak.

A mókát az adja igazán, hogy szinte bármelyik korosztály számára játszható. A vezérlés egyszerű, nem kell rá komoly technikai tudás, és mégis a harcok annyira pörgősek, hogy könnyedén átadhatják a friss vért egy-egy jó mókás kör után.

A világok – Kevés, de szép

Itt sajnos jön az a rész, amikor kicsit csalódnunk kell. A Big Crown: Showdown három világa nem sok, és bár mindegyik világot jól kidolgozták, nem lehet azt mondani, hogy a térkép óriási változatosságot mutatna. Az egyes pályák szépek, és igyekeztek kultúrák különböző elemeiből meríteni, de mégis úgy érzem, hogy gyorsan kifutunk belőlük. Az alapvető kinézet persze rendben van, és a pályák tényleg részletesek, de egy kis változatosság nem ártott volna.

A pályákon található csapdák, mint a tűzfalak, csapóajtók és egyéb veszélyek jól kiegészítik a játék pörgős tempóját. A kis lovagok kedves, "chibi" stílusa pedig aranyos, szóval a vizuális élmény is elég jól működik. Az aranyérmék, amiket a harcok során összegyűjtesz, felhasználhatók kalapok vásárlására – bár teljesen feleslegesek a játékmenet szempontjából, ettől még elég jól néznek ki.

Mi a helyzet a szóló móddal?

Hát, itt jön a legnagyobb csalódás. Nincs. Nincs szóló mód, ami azért egy picit fájó pont, mert egy olyan játék, ami ennyire a partyszórakozásra épít, mégsem kínál valami kis "megtörő" élményt egyedül. Persze, értem, hogy a játék igazi varázsa akkor jön elő, ha ketten, hárman vagy négyen pörögtek együtt, de azért nem ártott volna, ha a fejlesztők egy-két szóló móddal is próbálkoznak. Így, ha épp nincs kéznél egy jó társaság, akkor a Big Crown: Showdown elég hamar elveszíti varázsát.

Összegzés – Ideális party-játék, de csak társaságban

Összességében a Big Crown: Showdown egy igazán szórakoztató partyjáték, ha épp a kanapén ülsz a barátokkal. A pörgős harcok, a minimális vezérlés és a kaotikus küzdelmek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy remekül szórakozzunk. Viszont, ha egyedül szeretnél játszani, akkor ez nem a te játékod. Az a kis pici hiányosság, hogy nincs szóló mód, egy kicsit rontja az élményt, de nem annyira, hogy ne próbáljuk ki, ha baráti összejövetelt szervezünk.