Diablo III: Eternal Collection

Bevezetés

Képzeld el, hogy a főszerkesztő egyszer csak megkér, hogy írj valamit a Diablo III-ról, és azt mondja, hogy „most éppen ne legyél túlságosan elfogult, próbálj meg egy kicsit objektív lenni!”. Hát, az a helyzet, hogy a Diablo III-nál én már nem tudok objektív maradni. Ez a játék elég rendesen rácsapott a nosztalgia-bombára, és minden alkalommal, amikor elindítom, úgy érzem, mintha egy régi, jól bevált zenei albumot pörgetnék újra. Az öröm és a monotonitás elegye ez, amit már sok éve mindenki más is megélt, és amiért ma is olyan sokan szeretik.

A játékmenet – a régi formula működik

A Diablo III alapjaiban nem hozott forradalmi újítást, de ezt igazából nem is várta el tőle senki. A játék, mint mindig, egy top-down nézetű akció-RPG, ahol szörnyeket irtunk, lootot gyűjtöttünk, és azon kaptuk magunkat, hogy a következő órát is elhúztuk a karakterünk fejlesztésével. Az ismerős formula itt is bőven jelen van: kiválasztunk egy karaktert, és nekiindulunk a pokoli világba, ahol minden az öldöklésről és a loot kereséséről szól. A mechanika egyszerű, mégis vonzó, mivel az ellenségeket apró darabokra aprítjuk, és közben gyűjtögethetünk mindent, ami nem oda tartozik.

A különböző osztályok és az egyedi képességek jól illeszkednek a szórakoztató játékmenethez, de a valódi varázs a lootban rejlik. Miért? Mert a Diablo III-ban nincs helye a mikrotranzakcióknak, és nem kell agyalnunk a lootboxok mikéntjén, ami az utóbbi években már szinte a videojátékok életelemévé vált. Itt nincs más dolgod, mint végigjárni a világot, szörnyeket irtani, és közben egyre jobb fegyvereket, páncélokat és egyéb kincseket találni. Mindeközben persze a karaktered is fejlődik, és egyre erősebb, egyre brutálisabb képességekkel vonul a sötét világba.

A monotonitás csapdája

Na de nem minden csillog annyira, mint amennyire szeretnénk. A Diablo III több órányi játék után kezd egy kicsit ismétlődővé válni. Az első néhány óra során elég jól beindul az akció, de amikor a játék kicsit belassul, rájössz, hogy a küldetések és a harcok igazából ugyanazt a körforgást járják be újra és újra. A karakterek egyre erősebbek, a világ egyre véresebb, de a körforgás nem változik. A különböző területek, mint a zombiinvázióval tarkított városok, vagy a poros sivatagok ugyanazt a szürke hátteret hozzák, amit már megszokhattunk az előző részekben. Egy kis frissítésre szükség lenne, hogy az unalom ne üssön be túl korán.

Persze, ahogy haladunk a történetben, egyre érdekesebb helyszínekre juthatunk el, és az új képességek lehetővé teszik, hogy a harcok dinamikája is változzon. De valljuk be, a Diablo III legnagyobb vonzereje mégiscsak az, hogy minden egyes harc után az ember várja, hogy vajon most mi fog esni belőle. És bár ez működik, az első órák után már sejtheted, hogy a grindolás elkerülhetetlen.

Multiplayer – több a móka

A Diablo III igazi ereje a multiplayerben rejlik. Képzeld el, hogy egy barátoddal vagy akár többekkel együtt csapatva zúzzátok az ellenfeleket, lootot gyűjtve, miközben folyamatosan próbáljátok túlszárnyalni egymást. Az online mód egyszerűen zseniális. Lehet, hogy a helyi többjátékos mód egy kicsit korlátozott, ha mindent egy képernyőn kell követni, de így is remek móka, főleg akkor, ha a helyi barátokkal együtt pattintjátok el az óriási szörnyeket. Az online lehetőségek tényleg kiemelkednek: bárki bármikor becsatlakozhat a te világodba, vagy fordítva, és közben lootot gyűjthettek a végtelenségig.

A játék hatalmas újrajátszhatóságot kínál, ami a szezonrendszer révén tovább bővül. Minden szezon új karaktert és egyéb extrákat kínál, így a játékosok számára a folytatás mindig tartogat újdonságot. Ha nem érdekel a vége a történetnek, vagy nem zavar a grind, akkor ez egy igazi szórakozást nyújtó játék lehet hosszú órákra.

Vizualitás és teljesítmény

A Diablo III szép, de nem akar túl sokat. Az alapvető grafika nem az a lenyűgöző, amitől a székedből hátrahuppansz, de tökéletesen kiszolgálja a célt: a világ sötét, goromba, de érthető, és mindig tudod, mi történik a harcokban. Az animációk gördülékenyek, és a karakterek jól ki vannak dolgozva, még ha a Switch kisebb képernyőjén néha kicsit összemosódik is minden. A Switch verzió futása egyébként zökkenőmentes, nincs szó semmi durvább lassulásról, még dokkolt módban sem.

Miért érdemes játszani?

A Diablo III remek portot kapott, és a Switchen is hozza azt, amiért anno a PC-sek annyit rajongtak érte. Ha szereted a lootvadászatot, a brutális szörnyeket, és a gyors, pörgős akciókat, akkor ez egy kötelező darab. Ha nem bánod a grindot, akkor órákra el fogsz veszni a világában. Azt mondom, ha eddig nem játszottál vele, most végre itt a tökéletes alkalom.