Session: Skate Sim

Itt nincs csillogás, csak beton

A Session minden porcikájában szimulátor. Nem segít, nem terel, nem kínál fel látványos rámpákat vagy villogó grindpontokat. New York, Chicago és Philadelphia utcái ott hevernek előtted, szürkén, fakón, érdektelenül – pont úgy, ahogy a valóságban. A játék azt várja tőled, hogy megtanuld meglátni a lehetőséget egy padban, egy korlátban, egy járdaszegélyben.

Ez önmagában becsülendő. A probléma ott kezdődik, hogy Switchen ez az egész olyan, mintha koszos szemüvegen keresztül próbálnál vonalakat olvasni. A kép elmosott, a részletek összefolynak, és egy olyan játékban, ahol centimétereken múlik egy trükk sikere, ez egyszerűen gyilkos.

Irányítás: logikus, de könyörtelen

Az irányítás filozófiája tiszteletreméltó. A bal és jobb lábad külön gombokra és analóg karokra van kiosztva. Egy heelfliphez tényleg azt csinálod, amit a valóságban is: behúzod, majd kiflickelsz. Pár sikeres ollie után elkezd összeállni a fejben, és amikor végre sikerül valami, annak tényleg súlya van.

Csakhogy mindezt egy technikailag bizonytalan alapon kellene gyakorolni. Véletlenszerű megállások, indokolatlan esések, furcsa ütközések. Sokáig azt hittem, én bénázok. Aztán rájöttem: nem mindig én vagyok a hibás. És ez egy ilyen játékban halálos bűn.

Türelemjáték, de nem jó értelemben

A Session azt kéri, hogy szánj rá időt. Rengeteget. Elfogadom. Sőt, értékelem. Csakhogy cserébe semmi nem motivál igazán. A küldetések unalmasak, rosszul magyarázottak, némán álló NPC-k dobálják eléd a trükklajstromokat, miközben sokszor azt sem tudod pontosan, mit vár el a játék. Nincs gyors súgó, nincs kontextuális segítség, csak menükbe ásás és tippelés.

És amikor végre megcsinálod, amit kér? Néha nem számolja el, mert nem azon a láthatatlan vonalon gurultál, amit a játék elképzelt. Ilyenkor nem tanulsz – csak elfáradsz.

Technikai gondok a nyakadon

A vizuális kompromisszumok mellé jönnek a bugok. Ugrás nélküli felpattanás guggolásból. Megakadás rácson. FPS-zuhanás, ha bekapcsolsz pár „kísérleti” opciót, például gyalogosokat az utcákra. Ezek külön-külön is idegesítőek, együtt viszont teljesen szétverik a koncentrációt, ami pedig ennek a játéknak az alapfeltétele lenne.

Zárás

A Session: Skate Sim mögött ott van egy nagyon komoly, mély, tiszteletreméltó elképzelés a gördeszkázás digitális megörökítéséről. El tudom képzelni, hogy megfelelő platformon, éles képpel és stabil irányítással ez egy brutálisan jutalmazó élmény lehet azoknak, akik tényleg bele akarnak mélyedni a sport technikai oldalába.

De Switchen ez a verzió egyszerűen túl sokat kér. Türelmet, elnézést, kompromisszumot. Egy idő után pedig felmerül a kérdés: miért küzdök ezért, ha nem esik jól?