Behold The Kickmen

Dan Marshall, a The Swindle alkotója nyíltan bevallja, hogy fogalma sincs a futballról – és pontosan ezért döntött úgy, hogy csinál belőle egy játékot. Az eredmény egy abszurd, önironikus paródia, ami ugyan sosem lesz alternatívája a FIFA-nak vagy a PES-nek, de nem is akar az lenni.

Szabályok? Ugyan már

Itt már az első meccsen kiderül, hogy semmi sem szent. A pálya kerek, a labda pattog a falról, mintha egy elborult Speedball 2-meccsbe csöppentem volna. A távoli gólok több pontot érnek, az oldalvonal fogalma megszűnt létezni, a les szabályát pedig úgy módosították, hogy ha rossz oldalon állok, amikor lejár az idő, egyszerűen kiállítanak „a foci elleni bűncselekményért”.

Gólt – vagyis „done”-t – szerezni ráadásul nemcsak pontokat jelent, hanem egy nagy, cuppanós csókot is a játékvezetőtől, aki itt következetesen Umpire. A hosszabbítás pedig szó szerint hosszabbítás: órákat kell felszedni a pályán, hogy tovább tartson a meccs. Az egész teljesen őrült, és pont ettől működik.

Humorból jeles

A Behold The Kickmen igazi fegyvere azonban az írás. Ez az a fajta játék, amin nem csak mosolygok, hanem rendszeresen felnevetek. A folyamatos felszólítás, hogy „do more goals than the enemy”, sosem veszti el az erejét, a sztorimód pedig – amely a sztárjátékos felemelkedését, egy rivális bullyval való harcát és apja rejtélyes halálának körülményeit meséli el – meglepően jól van megírva.

Van benne cinizmus, gyermeki hülyeség és egy csomó szándékosan félreértett sportzsargon. Hardcore focirajongók valószínűleg felhördülnek rajta, de szerintem elég savanyú ember az, aki legalább egyszer nem vigyorog el játék közben.

Játszani… már kevésbé sima ügy

Ahogy haladok a sztoriban, új képességek oldódnak fel: dash, passz, aftertouch, precíz szerelés. A gólokért és győzelmekért kapott pénzből fejleszthetem a csapat statjait, ami papíron rendben van. A gond ott kezdődik, amikor a humor háttérbe szorul, és marad a nyers játékmenet.

A játékosaim lomha érzésűek, nehezen tartják meg a labdát, miközben az ellenfél közepes képességű figurái néha simán átsétálnak rajtuk. A passzolás – hiába mutatja egy vonal, ki kapja majd a labdát – kiszámíthatatlan, és az egész meccsérzet nagyon kaotikus. Egy győztes helyzet pillanatok alatt válhat bukássá, gyakran olyan okokból, amikre nincs igazán ráhatásom.

Cserébe az ellenfelek is meglehetősen bénák a kapu előtt, így ha ügyesen oldalazok és rendszeresen passzolok, általában nyerni tudok. A látványos mozdulatok több pénzt hoznak, ezért érdemes vagánykodni, a lövések pedig meglepően gyakran mennek be, ha közelről próbálkozom – még akkor is, ha feltöltöm őket, ami elvileg csökkenti a pontosságot.

Zárás

A Behold The Kickmen játékmenete néha frusztráló, a kontroll kissé nehézkes, a szabályváltoztatások pedig a kelleténél is nagyobb káoszt okoznak. Mégis, összességében baromi jól szórakoztam vele. A humora viszi a hátán az egészet, a sztorimód végig fenntartja az érdeklődést, és az a tény, hogy nem veszi komolyan magát – sem a focit – kifejezetten felszabadító.

Nem fogja meggyőzni azokat, akik mély, realisztikus futballszimulációra vágynak. De jólesik, hogy létezik egy játék, ami pimaszul beleszáll a sport önfontosságába. £2.99-ért pedig tényleg nehéz lenne jobbat kifogni.