Anthill

Túl sok a klón, túl sok a mikrofizetési rendszer, és túl sok a "kattintgatós" idióta élmény. És aztán ott van az Anthill, ami 2014-ben egy kis friss levegőt hozott a piacon, és bár ma már nem tűnik annyira forradalminak, még mindig képes arra, hogy behozza a nosztalgia és egy szórakoztató, pörgős kis stratégiai játékot adjon a kezedbe.

Hangyák a háborúban – Az alapok

Az Anthill alapja egyszerű, de nagyszerű: te irányítod a saját hangyabolyodat, és feladatod megvédeni a fészkedet a különböző betolakodó rovarok ellen. Ahhoz, hogy előrehaladj, feromoncsíkokat kell húznod a képernyőn, amik vezetik a hangyákat a céljaikhoz, legyen az étel, ellenség, vagy egy szép kis drágakő. Ahogy az egész helyzetet szemléled, rögtön nyilvánvalóvá válik: itt nem a sebesség és a pörgős akció a lényeg, hanem a taktikai gondolkodás és az alapvető stratégia.

A játékmenet alapvetően fordulatos, hiszen a különböző hangyafajták (munkások, katonák, köpködők és bombázók) mind más-más szerepet játszanak, és ezek összehangolása adja a játék igazi élvezetét. A katonákat küldheted előre a frontvonalra, hogy üssék szét az ellenséget, a köpködők pedig távolról támadnak. De ha nem figyelsz oda, könnyen elbukhatod a küldetést, mert egy-egy hibás lépés gyorsan véget vethet a pályának.

A játékmenet mélysége – Szórakoztató, de nincs túl nagy komplexitás

A játékmenet egyszerű, és bár a feromoncsíkok húzogatása szórakoztató, és az ellenségek legyőzése is jól megtervezett, a mélység valahol eltűnik. A pályák általában ugyanabból a sablonból építkeznek, és a puzzle alapú megoldások nem túl mélyek. Bár a különböző járműtípusok és jellemzők próbálnak változatosak lenni, gyorsan rájössz, hogy nincs túl sok variáció a választható taktikák között. Az igazi probléma, hogy a játék nem igazán kívánja meg, hogy mélyebb, hosszú távú stratégiát alkalmazz. Ha valami nem működik, az az újraindítás és a próbálkozás.

Ez sokszor egyfajta "ráhúzós" mechanikává válik, ahol ha nem sikerül elsőre, akkor egyszerűen újraindítod az egészet. Ennek ellenére, ha nem bánod a próbálkozós típusú játékokat, akkor bőven találsz benne szórakozást. Az Infinity mód igazi kihívás, és sokkal több örömet ad, mint az alap küldetések, hiszen itt tényleg egyre fokozódó nehézségi szinten kell szembenézned az egyre brutálisabb rovarhordákkal.

A grafika és a látvány – A minimalizmus határokat szab

Amikor a grafikáról beszélünk, akkor a szóban forgó stílus minimalista, ami egyeseknek tetszhet, másoknak viszont inkább zavart okoz. A hangyák és rovarok szépen megtervezettek, de amikor több tucat hangya szaladgál a képernyőn, néha nehezen megkülönböztethetők a különböző típusok. A képernyőn a feromoncsíkok törlésére szolgáló funkció sem mindig működik simán, és ha túl közel kerülnek egymáshoz a csíkok, akkor könnyen rákattinthatsz a rosszra. A grafika egyébként jobb kézikonzolon, de ha nagyobb képernyőn játszol, a részletek elmosódnak, és nem segítenek abban, hogy igazán átadja a hangulatot.

Összegzés

Az Anthill egy kis stratégiai gyöngyszem, ami egyébként nagyon jól megvalósítja az alapötletét, de a technikai és játékmeneti szinten vannak olyan problémák, amik megakadályozzák, hogy igazán nagy klasszikussá váljon. Az Infinity mód valódi szórakozást ad, de a grafika és a lassú tempó sokszor megnehezíti a gördülékeny játékélményt. Ha mobilon játszottál már ilyesmit, és szereted a puzzle típusú, taktikázós játékokat, akkor biztosan élvezni fogod, de ha akcióra vágysz, akkor inkább másfelé érdemes keresgélned.