Arcade Archives 10-Yard Fight

Van valami egészen meghökkentő abban, amikor egy sportág teljes videojátékos története elfér két gombon és egyetlen játékformán.

A 10-Yard Fight pedig nem kevesebbre vállalkozott 1983-ban, mint hogy először próbálja meg képernyőre ültetni az egészet. Ma, negyven év távlatából visszanézve ez egyszerre lenyűgöző és végtelenül fapados élmény.

Törzs – egyszerűség, mint túlélési stratégia

A 10-Yard Fight már az elején kompromisszumot köt: kilenc játékos van a pályán csapatonként, nincs taktikai könyv, nincs választás, nincs variálás. Egyetlen támadófelállás, egyetlen játék. Az egész játék arról szól, hogy hogyan hozom össze azt a bizonyos tíz yardot az első kísérlethez.

És meglepő módon: működik.

A kétgombos irányítás letisztultabb nem is lehetne. Rövid passz, hosszú passz – ennyi. A játék elején megkapom a labdát, irányítom az irányítót, futhatok vele, vagy passzolhatok a futónak, aki aztán vagy megindul előre, vagy továbbadja az elkapónak. Minden döntés kockázat. Minden yard számít.

A játék igazi trükkje azonban az idő. Nem elég előre haladni, rohanni is kell. Emiatt az egésznek van egy furcsa, szinte versenyjátékos jellege: nemcsak az ellenféllel, hanem az órával is harcolok. A futás biztonságosabb, a passz látványosabb, de egy elkapott labda itt nem labdavesztéshez, hanem gyakorlatilag azonnali Game Overhez vezet. Kíméletlen szabály, de pont ez adja meg a súlyát minden döntésnek.

Ha egy védő elkap, vége. Ha kettő, szintén. Ha csak egy, akkor még van esélyem: a D-Pad vad forgatásával kitéphetem magam a szorításból. Ez a mozdulat ma már mosolyogtató, de akkoriban konkrét izgalom volt.

Ketten jobb, mint egyedül

Az eredeti kétjátékos mód inkább érdekesség, mint valódi multiplayer: felváltva próbáljuk előre vinni a labdát. Szerencsére a csomag része a Vs 10-Yard Fight is, ahol már valódi, NES-es védekező játékos irányítható.

És itt válik igazán élővé a dolog. Egy ember a védelemben sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a CPU, és hirtelen minden yardért vért izzadunk. Minimalista, igen. De feszült és izgalmas.

A HAMSTER-féle Arcade Archives körítés hozza a kötelezőt: beállítások, képszűrők, ranglisták, és a Caravan mód, ahol öt perc alatt kell minél több first downt összehozni. Ez a fajta koncentrált játékmenet meglepően jól áll a 10-Yard Fightnak.

Zárás – történelemóra joystickkal

A 10-Yard Fight ma már nem versenyezhet élményben a Tecmo Super Bowl-lal, pláne nem modern NFL-játékokkal. De nem is ez a dolga. Ez egy digitális őskövület, ami megmutatja, hogyan indult el egy egész műfaj.

Ha ott voltál a nyolcvanas évek elején, ez a játék pontosan ugyanazt adja vissza, mint akkor: feszült, puritán, könyörtelen kihívást. Ha viszont modern focis élményt keresel, akkor inkább történelemóraként kezeld – abból viszont kiváló.