Piczle Lines DX

A régi, de működő formula

Ez a játék valahol a Picross és a Sudoku közötti határvonalon helyezkedik el, és őszintén szólva, elég jól megcsinálja azt, amit csinál. A feladat egyszerű: a képen található pontok között vonalakat kell húznod, és ha ügyes vagy, egy teljesen új képet kapsz. Ennyire egyszerű lenne, ha nem lenne az a kis csavar, hogy a pontok számával és a vonalak összekötésével egyre bonyolultabbá válnak a rejtvények. Az alapot adó mechanika ugyan jól ismert, de a játékmenet tempója és a képek összerakásának folyamata egészen lekötő élményt ad, különösen, amikor az ember rájön, hogy többféleképpen is megoldható egy-egy pálya.

A nehezebb rejtvények titkai

Az egyszerű kezdetek után, amikor még csak néhány kis rejtvényt oldasz meg, a valódi kihívás akkor kezdődik, amikor a nehezebb képeknél, a nagyobb méretekben vagy a több lehetséges megoldásnál tartunk. A Piczle Lines DX tökéletesen eltalálja azt a határt, hogy sose tűnjön túl könnyűnek, de mégis végig élvezetes maradjon a játék. Az, hogy sokszor vissza kell térni egy-egy régebbi pályához, mert rájöttél, hogy nem jól húztad meg a vonalat, az egyébként elég frusztráló, de valahogy mindig van olyan pillanat, amikor sikerül a megoldást megtalálni.

Történet és módok – Van mit csinálni

A Piczle Lines DX egyik erőssége, hogy nem csak egy sima puzzle játékot kínál. Van egy fő történeti mód, amiben öt fejezeten át több mint 100 rejtvény vár rád, és minden egyes új szint egyre nagyobb kihívást jelent. Az igazi szabadságot azonban a Puzzle Mode adja, ahol több mint 220 különböző rejtvényt találhatsz meg, és bár nem vagy kötve semmiféle sorrendhez, nehézségi fokozatot viszont garantáltan nem spóroltak meg. A nagyobb, 128x128-as gridek szinte már-már szakszerű fejtörőként működnek, így azoknak, akik sokáig szeretnék elidőzni a játékban, bőven lesz min dolgozniuk.

Játékmenet: Kényelmesen, érintéssel

A Piczle Lines DX legjobb része, hogy a játékosnak rengeteg módot kínál arra, hogy kedve szerint oldja meg a rejtvényeket. Képernyő érintésével is játszhatunk, amit a Nintendo Switch képernyőjén egyszerűen szórakoztató kezelni, főleg, ha egy kényelmes széken ülve, egy csésze tea mellett vágunk neki. Ha inkább a konzolos irányítást részesíted előnyben, akkor sem csalódsz, hiszen a fizikai kontrollerekkel is tökéletesen működik a játék, és a ZL / ZR gombokkal való vonalhúzás is jól érezhető, ha valaki nem szeret érintéssel játszani.

Zenei háttér – Kényelmes, de hamar idegesítő

Most jöjjön az a rész, amit nem lehetett volna kihagyni: a zene. A háttérzene ugyanis nem valami kiemelkedő. A dalok laza, akusztikus gitárra építenek, és bár illeszkednek a hangulathoz, elég hamar unalmassá válnak. A játék lehetőséget ad arra, hogy kikapcsoljuk a zenét, és az is egyértelművé teszi, hogy ha 20-30 percet eltöltünk a játékkal, akkor jobb, ha a csendet választjuk. Igen, elég zavaró, hogy a menüben ott van az a lehetőség, hogy kikapcsoljuk a zenét, de a tény, hogy ez az opció valóban szükséges, mindent elmond.