Adam's Venture: Origins

Az Adam’s Venture: Origins az a játék, ami már a főmenüben jelzi, hogy itt nem kaland lesz, hanem túlélés – csak épp nem a jófajta.

A látvány, ami mindent maga alá temet

Kezdjük azzal, amit nem lehet kikerülni: ez a játék csúnyább, mint ami 2022-ben (vagy bármikor) elfogadható, pláne Switch-en, ahol már láttunk csodákat és borzalmakat is, de ez valahogy mindkettőt elkerüli. Itt nincs „stílus”, ami megmentené. Minden homályos, a textúrák olyanok, mintha a gép az utolsó pillanatban lemondott volna róluk, a kép remeg, csillog, villódzik, és az egészre ráül az a kellemetlen, maszatos érzet, mintha valaki vazelinnel kente volna be a kijelzőt.

Tudom, a grafika nem minden. Csak amikor ennyire rossz, akkor már igenis minden: folyamatosan kizökkent, elveszi a kedvet, és az egész élményt egy alapból lejtő pályára löki. És itt jön a nagy baj: nem az van, hogy „legalább a játék jó”. Nem.

Kalandjáték, csak a kaland maradt otthon

Az Adam’s Venture: Origins-t sokan szeretnék az Uncharted mellé állítani, de ez körülbelül olyan, mintha egy balatoni lángosos bódét hasonlítanánk egy Michelin-csillagos étteremhez – mindkettőben van étel, aztán ennyi. Tonálisan inkább a Broken Sword-féle, könnyedebb, világot járós kalandok felé kacsintana, csak épp karizma, ritmus és báj nélkül.

Adam Venture (igen, tényleg ez a neve, és a játék is pontosan ennyire eredeti) globális rejtélyeket fejt, miközben félgőzzel odaszór pár fáradt beszólást. A társával, Evelynnel való dinamikája pedig… maradjunk annyiban, hogy ez a fajta „poénkodós” férfi főhős és a „na jó, kiscsillag” tónus ma már nem retró, hanem kellemetlen. Nem az a helyzet, hogy provokatív. Egyszerűen csak elavult és ízléstelenül tétova.

És a történet? Jelenetről jelenetre csúszik, mintha valaki rosszul vágott volna össze egy közepes tévéfilmet: Oxfordból egyszer csak Franciaországban autózol, aztán megáll a kocsi, kiszállsz egy „nyílt” tájra, ahol az égvilágon semmi dolgod nincs, csak odasétálni egy tárgyhoz, megnyomni egy gombot, és megoldani egy puzzle-t. Fade. Következő jelenet.

Játékmenet: „állj oda és nyomd meg”

A legfájóbb az, hogy az egész játék úgy van összerakva, mintha valaki külön dobozokból pakolta volna egymás mellé a műfaji elemeket, és elfelejtette volna összekötni őket.

Az első „rejtvények” konkrétan olyanok, mintha egy Professor Layton-ötletet kitéptek volna a helyéről, és beültették volna egy 3D-s környezetbe – csak Laytonból kivették a humort, a csavart és az eleganciát. Például létrákat kell rendezgetni egy szigorúan 2D, sávos logikával, hogy felmássz egy könyvespolchoz. Olyan feladat, ahol az ember józan ésszel azt mondja: „de hát ezt bárhogy meg lehetne csinálni”, a játék viszont azt feleli: „nem, csak így, mert én ezt találtam ki”.

És mindez úgy indul, hogy odamész a polchoz és megnyomod az X-et. Aztán hirtelen egy teljesen más képernyőn vagy, megoldasz egy egyszer használatos minijátékot, visszakerülsz, mész tovább. Ezen a ponton jogos a kérdés: minek volt ehhez 3D világot építeni?

A platforming pedig… hát, az a fajta platforming, ahol valójában nem ugrasz át semmit. Odamész egy peremhez, megnyomod az A-t, és a karakter felkapaszkodik. Ha mégis megpróbálsz „rendesen” ugrani, gyakran valami furcsa, bugos pattogás lesz belőle. A grappling hook-os átlendülések pedig kb. interaktív díszletműködtetés: állj a lyuk mellé, nyomj gombot, átkerülsz. Kész.

Nincs feszültség, nincs flow, nincs az a klasszikus „na, ezt szépen megoldottam” érzés. Csak pipálgatás.

A mélypontok: lopakodás, ami még szabályt sem ad

A harc hiánya önmagában nem gond. Sőt, sok kalandjáték kifejezetten jól áll vele. Csakhogy itt a hiányt nem tölti ki semmi: nincs atmoszféra, nincs jó puzzle-lánc, nincs olyan narratív húzóerő, ami miatt továbbmennék.

És amikor már azt hinnéd, hogy legalább ennyi, akkor jönnek a lopakodós részek – olyan szabályokkal, amiket vagy nem magyaráznak, vagy nincs is rendesen implementálva. Ez nem az a „haha, milyen béna”, hanem a „miért csinálom ezt magammal” típusú rossz.

Ráadásul tényleg előfordul, hogy beszorulsz a környezetbe és újratöltés kell. Igen, ez is benne van a csomagban.

Van bármi jó?

Nehéz úgy pozitívumot írni, hogy közben ne legyen cinikus. De igen: néhány puzzle önmagában elmegy. Papíron. Meg egy-egy helyszín művészeti ötlete is oké lenne – ha a játék képes lenne megjeleníteni normális minőségben. De ez itt feltételes mód, és a feltételek nem teljesülnek.

A legőszintébb „jó” dolog, amit a játék ad: a Switch-en van egy Delete gomb.

Zárás

Az Adam’s Venture: Origins nálam nem egyszerűen rossz játék, hanem rossz élmény. Technikailag vállalhatatlan, narratívában és karakterekben fáradt és kellemetlen, játékmenetben pedig szétesett, gombnyomogatós, tét nélküli időpazarlás. Nem viccesen rossz, nem „kultosan” rossz, csak simán lehangoló.

Ugyanennyi pénzért annyi jó játék van a Switch-en, hogy ezt tényleg nehéz bármilyen helyzetben megindokolni. Ha nagyon kalandot akarsz, inkább vegyél egy Broken Sword-ot, egy Layton-szerű logikai játékot, vagy bármit, ami nem ezt csinálja veled.