Az első bunyónál már vigyorogtam: ez az a fajta játék, ami nem kér engedélyt, csak rád zúdít mindent, amit szeretünk a videojátékokban.
Scott Pilgrim EX
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Retró, de egyáltalán nem múlt idő
Az első bunyónál már vigyorogtam: ez az a fajta játék, ami nem kér engedélyt, csak rád zúdít mindent, amit szeretünk a videojátékokban.
A Scott Pilgrim vs. The World anno simán elvitte a hátán a retró beat ’em up reneszánszt, és még ma is jólesik visszatérni hozzá. Az EX viszont nem egyszerű nosztalgia-trip – inkább egy új fejezet, ami a Netflix-sorozatra épít, és közben saját lábra áll.
És ami a legjobb: nem csak tiszteleg, hanem hozzá is tesz.
Nem exek, hanem teljes őrület
Most nem Ramona exeit verem sorra. Helyette:
- eltűnt bandatagok után nyomozok
- rivális bandákkal bunyózom
- dimenziók között ugrálok
És igen, lesz robot Scott, meg mindenféle teljesen abszurd ellenfél. Az a fajta „miért ne?” dizájn, ami vagy működik, vagy nagyon nem.
Itt működik.
Tribute Games – akik értik, mitől jó ez a műfaj
A Shredder’s Revenge után nem volt kérdés, hogy ezek az arcok tudják, mit csinálnak.
És itt konkrétan brillíroznak.
A harc:
- gyors
- látványos
- változatos
Minden karakternek saját stílusa van, és nem csak papíron:
- Scott – kiegyensúlyozott, klasszikus főhős
- Lucas Lee – egyszerű, de hatékony bunyós
- Robot-01 – konkrétan egy mozgó pusztítás
És amikor négyen játszunk együtt… na, ott már tényleg elszabadul a pokol.
Pixelorgia minden képkockában
Ez a játék konkrétan egy mozgó képregény.
Paul Robertson munkája itt is zseniális:
- brutálisan részletes sprite-ok
- folyamatos, élő animáció
- mindenhol apró utalások
Néha már túl sok is. Volt, hogy a háttér annyira tele volt részletekkel, hogy platformozásnál kicsit elvesztem.
De ez ritka, és inkább az a „túl sok jó dolog” kategória.
Nem pályák, hanem város
A legnagyobb változás a struktúra.
Nem lineáris pályákon haladok, hanem egy hub-szerű Torontóban mászkálok, és innen nyílnak a különböző „rift” szintek.
Ez elsőre fura.
- nézem a térképet
- keresem a célt
- néha el is tévedek
És igen, van benne némi backtracking is, ami tud kicsit fárasztó lenni.
De közben mindig történik valami. Egy új bunyó, egy side quest, egy hülye easter egg.
Zelda, csak bunyós verzióban
A fejlődés is kapott egy kis csavart.
- tárgyakat gyűjtök
- bandatagokat mentek
- új „riffeket” szerzek, amikkel új helyeket nyitok meg
Ez az egész ad egy kis kalandjátékos ízt a klasszikus verekedés mellé.
Nem mély RPG, de pont elég ahhoz, hogy legyen motiváció továbbmenni.
Rövid, de újrajátszásra született
4-5 óra alatt végig lehet tolni.
De ez nem az a játék, amit egyszer végigviszel és kész.
- több karakter
- co-op
- titkok
Ez az a fajta cucc, amit haverokkal előveszel, és „na még egy menet”-alapon órákig nyomod.
Technika – stabil, ahogy kell
Ami külön öröm: még a teljes káosz közepén is stabil marad.
- nincs frame drop
- nincs szétesés
- kézikonzolon is tökéletesen működik
És valahogy ez az egész jobban is áll neki handheld módban. Olyan, mintha erre találták volna ki.
Zárás
A Scott Pilgrim EX könnyen lehetett volna egy újabb retró bőrlehúzás.
De nem az.
Ez egy olyan játék, ami érti, miért szeretjük ezt a műfajt, és nem csak másolja, hanem frissíti is. Van benne egy kis káosz, egy kis túlzás, némi egyenetlenség – de közben végig szórakoztató.
És amikor négyen ordítva verjük szét a képernyőt… na, ott nincs kérdés.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01GYÖNYÖRŰ PIXELGRAFIKA ÉS ANIMÁCIÓ
- 02VÁLTOZATOS, ÉLVEZETES HARCRENDSZER
- 03REMEK ZENE ÉS HANGULAT
- 04KIVÁLÓ CO-OP ÉLMÉNY
- 05SOK ÚJRAJÁTSZÁSI LEHETŐSÉG
KRITIKUS_HIBÁK
- 01HUB VILÁGBAN VALÓ BOLYONGÁS NÉHA FÁRASZTÓ
- 02ALKALMANKÉNT ZAVARÓ VIZUÁLIS TÚLZSÚFOLTSÁG





















