Nem sokkal azután, hogy a furcsán elnevezett és meglehetősen eseménytelen **Physical Contact: SPEED** minden különösebb visszhang nélkül beesett a Switch eShopra, a Collavier már itt is volt a „folytatással”. Mondjuk a *folytatás* erős szó, mert a **Physical Contact: 2048** inkább olyan, mintha valaki ugyanarra a sablonra csak egy másik számot írt volna fel filccel.

Physical Contact: 2048
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Poor
Nem sokkal azután, hogy a furcsán elnevezett és meglehetősen eseménytelen Physical Contact: SPEED minden különösebb visszhang nélkül beesett a Switch eShopra, a Collavier már itt is volt a „folytatással”. Mondjuk a folytatás erős szó, mert a Physical Contact: 2048 inkább olyan, mintha valaki ugyanarra a sablonra csak egy másik számot írt volna fel filccel.
A cím legalább most valamennyire értelmezhető. Nem sci-fi mellékág, hanem – kapaszkodjunk meg – egy 2048-klón. És ezzel gyakorlatilag mindent el is mondtam róla.
Ismerős számok, ismerős unalom
A játékmenet pontosan az, amit a cím ígér. Egy 4x4-es rács, két darab kettes csempe, iránygomb lenyom, csúszik minden, megjelenik egy új lapka. Ha két egyforma összeér, duplázódik az érték, változik a szín, megyünk tovább 4–8–16–32–64 irányba, amíg vagy elérjük a célt, vagy betelik a tábla.
Ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen. Ez a recept már tíz éve koptatja az érintőképernyőket. A Threes!, a 2048 ezernyi változata, vagy akár a Switchen is elérhető Levels+ mind megmutatták, hogy ebben a formulában lehet mélység, elegancia, finom feszültség.
A Physical Contact: 2048 viszont nem ezek közül tanult. Inkább abból, hogyan lehet a legkevesebb energiával valamit kiadni.
Ctrl+C, Ctrl+V: a Collavier-módszer
A legnagyobb probléma az, hogy ez a játék szinte teljes egészében újrahasznosítja a Physical Contact: SPEED maradékait. Ugyanazok az alacsony felbontású, teljesen stílustalan avatar JPEG-ek, ugyanaz az értelmezhetetlen „nem annyira ferde pisai torony” mint progressziós elem, ugyanaz a zene, ugyanaz a szürke, lelketlen felület.
A lokalizáció továbbra is sántít, az opciók továbbra is a minimum minimumát jelentik. Arcade mód, időre menő pontvadászat (négyféle limit), kétjátékos mód, pár achievement – és ennyi. A vezérlés változatlan: bal Joy-Con, irányok, kész. Semmi finomhangolás, semmi extra.
Ez nem minimalizmus. Ez igénytelenség.
Van benne játék? Persze. Van benne lélek? Nem.
Nem lehet teljesen elvitatni, hogy maga a 2048-játékmenet működik. Ha sikerül egy 64 fölötti kombót összerakni, az még mindig jó érzés, és a későbbi célpontok tényleg megizzasztják az embert. Stratégia lehetne benne, és néha van is.
Csakhogy a Switch eShop tele van olyan logikai játékokkal, amik ezt az élményt jobban, szebben és ötletesebben kínálják. Itt semmi nem ad hozzá az alapformulához. Sem vizuálisan, sem mechanikailag, sem hangulatban.
A helyi multiplayer lehetne mentőöv, de egy ilyen sivár csomagolásban még az sem tudja igazán feldobni.
Zárás
A Physical Contact: 2048 azoknak talán elmegy, akik még sosem játszottak 2048-at, és épp van egy Switch a kezükben egy hosszú várakozás alatt. Mindenki másnak viszont nehéz bármiféle ajánlást megfogalmazni.
A játékmenet korrekt, de teljesen jellegtelen. A prezentáció fáradt, az ötlettelenség szinte tapintható. Az, hogy gyakorlatilag mindent áthúztak a SPEED-ből, elég pontos képet ad a hozzáállásról.
Ez nem botrányosan rossz. Csak egyszerűen… minek?
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01A 2048-ALAPMECHANIKA MÉG MINDIG MŰKÖDIK
- 02RÖVID IDŐRE ELÜTI AZ IDŐT
- 03VAN HELYI TÖBBJÁTÉKOS LEHETŐSÉG
KRITIKUS_HIBÁK
- 01TELJESEN FANTÁZIÁTLAN KIVITELEZÉS
- 02ÚJRAHASZNOSÍTOTT, IGÉNYTELEN PREZENTÁCIÓ
- 03KEVÉS JÁTÉKMÓD, NULLA EXTRA ÖTLET
- 04SOKKAL JOBB ALTERNATÍVÁK ÉRHETŐK EL A SWITCHEN






























