NBA 2K20

Röviden: tud. Nem látványos forradalommal, hanem apró, de nagyon is érezhető finomhangolással.

Testek, tempó, fáradás – végre számít, ki kicsoda

Az idei rész legnagyobb változása számomra az, hogy a fizikum végre tényleg fizikum. A testalkat, a magasság, a súly és a szerepkör nem csak statisztika a menüben. Egy magas center nem fogja lefutni az irányítót, és egy alacsony guard nem blokkol le rutinszerűen egy két fejjel magasabb dobást. Ez alapvetőnek hangzik, de most először érzem igazán következetesnek.

A sprintelés már nem végtelen erőforrás, a védekezésnél pedig sokkal tudatosabban kell pozíciót tartani. A tanulási görbe emiatt meredekebb, és az elején simán szétszednek a rutinosabb játékosok – főleg amikor ZL-lel letapadnak védekezésben, majd ugyanazzal a lendülettel faképnél hagynak támadásban. De hosszú távon ez jót tesz a játéknak: játszani kell a szerepedet, nem csak nyomkodni a gombokat.

Az új labdavezetési animációk és az off-ball ütközések is hozzáadnak ahhoz az érzéshez, hogy ez most egy kicsit „valódibb” kosárlabda.

Build-ek, badge-ek, VC – végre nem fáj annyira

A 2K mindig is szeretett a grind határán táncolni, néha át is lépve azt. A Road to 99 korábban kifejezetten kimerítő volt, főleg 60 fölött. Itt viszont érezhetően enyhítettek a szorításon. VC-t természetes játékkal is sokkal jobban lehet keresni, és reális cél lett pár hét alatt eljutni a 90-es tartományba.

Igen, továbbra is lehet pénzt költeni – ez nem változott –, de már nem érzem kötelezőnek. A badge-rendszer kibővült, több mint 50 új jelvénnyel, és most sokkal inkább a kontextusra, a szerepkörre és a fizikumra épít. Érezhető a különbség egy finisher, egy playmaker vagy egy védő build között, és ez visszahat a meccsek ritmusára is.

WNBA – nem alibi, hanem valódi tartalom

Az idei év egyik legjobb húzása a WNBA bemutatkozása. Ez nem egy odadobott pipálható feature. A női liga játékmenete más. Lassabb, precízebb, sokkal inkább a pozícióról és a spacingről szól. A játékosok külön animációkat kaptak, a prezentáció saját kommentárral jön, és egy teljes szezont végig lehet játszani.

Bosszantó, hogy MyCareerben nem választható női karakter, és nincs szerkesztési szabadság, de első lépésnek ez meglepően erős.

MyCareer – szép, de üres

A MyCareer történetmesélése mindig is központi elem volt, és az idei „Where the Lights are Brightest” kampány korrekt, de semmi több. Földhözragadtabb, kevesebb a cringe, de a döntések súlytalanok. Akárhogy játszom, ugyanoda jutok el. A sztori rövid – kb. 4-5 óra –, ami egyrészt jó, mert gyorsabban elérem a Neighborhoodöt, másrészt kicsit csalódás.

Idris Elba jelenléte súlyt ad a jeleneteknek, de alig van kihasználva. Szép, drága produkció, de érzelmileg üres.

The Neighborhood és a módok kavalkádja

A Neighborhood végre átláthatóbb, kevesebbet kell futni A-ból B-be. Tele van mellékes marhaságokkal – gokart, ultimate frizbi, ilyesmik –, amik nem létfontosságúak, de feldobják a hangulatot. Ha a szezonális frissítések tényleg működni fognak, ez a tér akár élő közösségi hellyé is válhat.

A Pro-Am 3v3 remek ötlet, természetes átkötés a parkos játék és a kompetitívabb meccsek között. Ha a Switch-közösség aktív marad, ez lehet az egyik legjobb mód.

A MyTeam továbbra is egy mikrotranzakciós aknamező (igen, virtuális kaszinó is van), de a Position Lock és a bőkezűbb jutalmak miatt kevésbé érzem igazságtalannak. Nem ideális, de jobb, mint eddig.

A franchise módok stabilak, MyLeague Online végre működik, bár a kisebb Switch-es bázis miatt kérdés, mennyire lesz hosszú életű.

Technika: lenyűgöző, de várni kell

Nem tudom, hogyan csinálták, de a NBA 2K20 gyönyörű Switch-en. Fényes parketták, izzadó játékosmodellek, teljes TV-s prezentáció. 30 fps stabilan, kéziben és dokkolva is. Van némi pop-in, néha textúrák ugrálnak, de ez ritkán zökkent ki.

A nagy ár viszont a brutálisan hosszú töltési idők. Néha perceket várok egy gyors meccsre vagy a Neighborhood betöltésére. Ez a legnagyobb kompromisszum, de tekintve, hogy tartalmilag pariban van a nagy konzolos verziókkal, ezt végül elfogadtam.

Zárás

Az NBA 2K20 nem látványos újrakezdés, hanem egy nagyon kiforrott finomhangolás. A mozgás, a fizikum, a fejlődési rendszer és az új játékmódok mind azt szolgálják, hogy ez egy életszerűbb, élvezetesebb kosárlabdás élmény legyen – még kézikonzolon is.

Nem hibátlan, a töltési idők és a sekélyes sztori fájnak, de ha teljes NBA-élményt akarsz bárhol, bármikor, akkor jelenleg nincs jobb választás. A Switch-verzió nem másodrendű – egyenrangú.