Wreckfest

Ehhez képest a Bugbear valami egészen pofátlan dolgot csinált: összerakta. Nem „játszható, ha becsukod az egyik szemed” szinten, hanem tényleg úgy, hogy a Switch egyik legjobban kinéző nem-kartos autós játéka lett – és ami fontosabb: jó érzés vezetni.

A koncepció: verseny, ahol a koccanás nem baleset, hanem terv

A Wreckfest nem finomkodik. Ez nem a csillogó szupersportkocsik világa, hanem a bontószökevényeké, ahol minden jármű arra született, hogy gyűrődjön. A programja egyszerű: futamok és demolition derby-k, ahol az ellenfelek ledarálása a napirend része. Persze meg lehet próbálni kulturáltan nyerni, de a játék szemmel láthatóan azt jutalmazza, aki beleáll.

A járműfelhozatal is ezt a hangulatot tolja: rozsdás verda, pickup, stock car – és mellette az a fajta hülyeség, amitől az egész még jobb lesz. Iskolabusz, lakókocsi, fűnyíró. Komolyan: fűnyíróval versenyezni ebben a fizikai rendszerben akkora ostobaság, hogy már-már művészet.

Pályák és módok: bőven van mire törni

Nem spóroltak a pályákkal sem: 45 darab, a ralipályás földutaktól a klasszikus tál-arénákon át egészen a „mi a fenét nézek” kategóriáig. A Hellride például két félcső-kanyar, középen ugrás egy égő karikán keresztül. Ez az a pillanat, amikor rájössz, hogy itt nem a tiszta ívek a fontosak, hanem az, hogy mennyire mersz hülye lenni.

A karriermód ad egy tisztességes egyjátékos gerincet, és van online is: tornák napi-heti kihívásokkal, ranglistákkal, jutalom verdákkal és matricákkal. A sima online multiplayer is ott van, és külön pont, hogy nem kell örökké várni tele lobbyra, mert a rajtrácsot AI botokkal tölti fel. Switch-en ez életmentő.

A port: az igazi trükk nem a grafika, hanem a fizika

A legnagyobb meglepetés az, hogy mennyit megőriztek abból, amitől a Wreckfest tényleg Wreckfest. A játék 30 fps-t céloz, és ezt többnyire tartja úgy, hogy közben nem érzem azt, hogy kiherélték volna. Igen, közelről látni a textúrákon a kompromisszumot, néha kicsit mosott, de amikor az autód oldalából egyszerre válik ki egy ajtó, egy kerékjárat és a fél lökhárító, akkor nem a textúraélességen fogsz elmélkedni.

A debris- és rombolásfizika különösen durva Switch-en. Gumikupacba csapódsz, repül mindenfelé. Kerítésnek nyomod a másikat, deszkák szóródnak, mintha tényleg anyaga lenne a világnak. Ezek a pillanatok normál esetben drágák – sok objektum, sok fizikai számítás –, itt meg úgy mennek, mintha semmi se lenne. Ez az a rész, ahol tényleg elhiszem, hogy „oké, ezek komolyan vették a portot”.

Töltési idők: az irónia csúcsa

És akkor jön a poén: a töltési idők. A Wreckfest híresen szenvedett ezen a fronton a 2019-es konzolverzióknál, ehhez képest Switch-en egy 16 autós futam betöltése kb. 20–25 másodperc. Nem instant, de abszolút vállalható. Fura kimondani, de itt a Switch verzió a kevésbé idegesítő.

Nem hibátlan: néha köhög, handheldben meg csúnyul

Nyilván van ára. Előfordul, hogy bizonyos helyzetekben a framerate hirtelen megrogy pár másodpercre, aztán visszaáll. Nem game-breaking, de észrevehető. Handheld módban pedig a vizuális visszavágás sokkal durvább: homályosabb, mosottabb, és a kompromisszumok jobban szúrják a szemet. Cserébe a teljesítmény ott is rendben marad, és a rombolás nem esik ki a játékból, ami a legfontosabb.

A Switch-adó: a másik kellemetlen szabály

A másik bökkenő a pénz. A Switch-verzió induló ára 40 dollár, a két DLC együtt 28, tehát ha mindent akarsz, 68-nál jársz. Más platformokon meg ott a Complete Edition DLC-vel együtt 50-ért. Klasszikus eset: drágább a gyengébb verzió, mert „új” a platformon. Ez a Switch ökoszisztéma egyik visszatérő bosszúsága, és itt is megjelenik.

Zárás

A Wreckfest Switch-en az a fajta port, ami miatt néha elfelejtem, hogy ez a konzol milyen trükkös terep a fejlesztőknek. Nem csak lefuttatható, hanem kifejezetten élvezetes: stabilan hozza a 30-at, a rombolás ott van teljes pompájában, a töltések vállalhatók, és az egész úgy működik, ahogy egy ilyen „autókat szétgyalulós” játéknak működnie kell.

Handheldben csúnyul, néha köhög, és a DLC-s árképzés nem szép. De a volán mögött ülve, amikor egy lakókocsi oldalról lefejeli a fűnyírót, én nem ár-összehasonlító táblázatokat látok, hanem szilánkokat és jókedvet.