Fitness Boxing 2: Rhythm & Exercise

Bevezetés: Sokan próbálkoztak már, de ki a király?

Nem túlzás azt mondani, hogy a Fitness Boxing az egyik legnagyobb ellentmondásos kedvencem volt a Switch könyvtárában. Jól működött, mikor gyorsan akartál egy kis mozgást beiktatni, de a játék hibái is gyorsan megmutatkoztak, és az egész élmény olykor unalmassá vált. Erre érkezett meg a folytatás, a Fitness Boxing 2, amelynek a fő kérdése nem is az, hogy van-e benne új dolog, hanem hogy elég-e ez ahhoz, hogy ne váljon ismét monoton futószalaggá?

A játékmenet: Ütésre készen, de azért még mindig nem tökéletes

Az alapjáték ugyanaz, mint az előzőben: üsd meg az ikont, ami megjelenik a képernyőn, ütemre, ritmusra. Az első néhány perc könnyed mozgás, de ahogy haladsz előre, úgy jönnek be az egyre bonyolultabb mozdulatok, mint a szűkítő mozdulatok vagy a blokkolás. De a kérdés az, hogy mennyire jól érzékelik mindezt a kontroller? Nos, hát... nem igazán. Az alapütéseket, mint a jab és a cross, rendben érzékeli a gép, de a hook és az uppercut egy kicsit más tészta. Néha úgy érzem, hogy a Switch a mozdulatot nem is az alapján méri, hogy hogyan csinálom, hanem hogy mikor és hogyan mozdul a Joy-Con, és így egy kis gyakorlással rájössz, hogy hogyan kell ügyeskedni a mozdulatokkal, hogy mégis sikeresek legyenek.

A legnagyobb probléma talán a teljesítmény – olykor a nagy négyzetek, amiket el kell ütnöd, egyszerűen nem mozdulnak úgy, ahogy kellene. Az egész ritmus kicsit szétesik, ami a tökéletes ütemeket keresve zavaró tud lenni, különösen a gyors zenéknél.

Edzők: Új arcok, ugyanazok a szövegek

A legújabb edzők is kaptak helyet, három új arcot hozva, de nem kell megijedni, a régiek is ott vannak. Karen, Janice és Hiro színesítik a csapatot, és mindegyikük meg van a saját stílusával, bár Janice, a hiperaktív edző kicsit már túlzás. Hiro inkább a "cool" fajta, ha úgy tetszik, ő a Switch-korszak koreai fiúbandás figura, míg Karen inkább a higgadt, visszafogott típus.

Az edzők ruházata most sokkal könnyebben elérhető, nem kell hónapokig gyűjtögetni, mint az első részben, ahol egy új felsőhöz például 198,000 ütést kellett végezni – na, azt tényleg túllépte volna az ember. Most sokkal gyorsabban jutsz hozzá az új cuccokhoz, és bár nem váltja meg a világot, egy szórakoztató bónusz a játékhoz.

Zene: A popzene mellé egy kis nosztalgia

Ha az előző részben a popzene dominált, most egy sokkal szélesebb palettát próbáltak felvonultatni. Katy Perry mellett helyet kapott Cyndi Lauper és Earth, Wind & Fire is – hogy teljes legyen a retro diszkó élmény. De valljuk be, a 20 dalból néhány elég furcsa választásnak tűnik, és talán senki nem szeretné egyszerre hallgatni a One Direction-t és a Bon Jovit.

A legnagyobb csalódás talán az, hogy a zene még mindig licenc nélküli, MIDI-ként megszólaló cover verziókban érkezik, ami nem is titkolt hatású 90-es évekbeli weboldalakra, animált gifekkel. A kis számú dalok gyorsan unalmassá válhatnak, és igazán nem értem, miért nem bővítették ki őket, amikor egy egyszerű DLC-vel mindezt megoldhatták volna. De a legszomorúbb talán, hogy nem is a választott számok a gond, hanem azok minősége.