My Singing Monsters Playground

Szörnyek, de a barátságos fajtából

A játék a népszerű mobilos My Singing Monsters világára épít, de itt nem rémálmokból előmászó lényekről van szó. Ezek inkább Pixar-mellékszereplők: cukik, bolondosak, kicsit fura formájúak. Induláskor kiválasztod, hányan játszotok (max. négyen), majd jöhet a szörnyválasztás a hét opció közül. Nekem is gyorsan lett kedvencem – Furcorn konkrétan úgy néz ki, mint egy szőrös bab, lábakkal és egy bottal a fején. Nehéz nem szeretni.

Három mód, egy hub, nulla meglepetés

Egy apró hub világba dobnak le, ami inkább menü, mint valódi tér. Innen három mód érhető el:

• Solo Gauntlet – egyszemélyes kihívás, ahol egymás után kell megnyerni a minijátékokat, különben game over. Meglepően korrekt az MI, szóval nem csak bemelegítés.
• Tournament – a klasszikus többkörös verseny, 10–20 meccsel, gyémántgyűjtéssel és pontozással. Ez a leginkább „Mario Party-s” élmény.
• Free Play – szabad minijáték-választás, miután az adott játékot már egyszer feloldottad.

Működik, de közben semmi nem tartja össze az egészet. Nincs tábla, nincs kampány, nincs előrehaladás-érzet. Játszol, nevetsz, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy „oké, ezt már láttam”.

A minijátékok: káosz, ötlet és némi töltelék

Összesen 25 minijáték van, három kategóriába osztva: free-for-all, 2v2 és 1v3. A free-for-all a legjobb terep a káosznak, és itt jönnek elő a legjobb ötletek is. Van bennük egy kis Takeshi’s Castle életérzés: egyszerű szabályok, kiszámíthatatlan helyzetek.

Az egyik kedvencem egy kör alakú aréna, ahol egy forró cső forog körbe, meg-megáll, irányt vált, neked pedig csak annyi a dolgod, hogy ne érjen el. Ennyi. És mégis feszült, figyelmet igényel, és tökéletes party-alapanyag.

Más játékok, mint a Thumpede (akadálypálya trutyival és sziklákkal) vagy a Molten Madness (lávagolyók visszacsapása pajzzsal) kifejezetten jók. A gyengébb darabok sem rosszak, csak… jellegtelenek. A madártávlatos gokartverseny vagy a dodgeball-szerű hócsata például teljesen funkcionális, de nem marad meg bennük semmi.

Meddig tart a buli?

A gond nem az, hogy kevés a jó minijáték. Inkább az, hogy nincs miért visszajönni hosszú távon. Pár összejövetel után már mindent láttál, és mivel nincs átfogó struktúra, nincs az az érzés, hogy „még egy kört, mert közelebb kerülünk valamihez”.

Családi, rövidebb sessionökhöz ez nem probléma. De ha valaki egy komolyabb party játékot keres, ami hetekig előkerül, ott már érezhető a hiány.

Technika és látvány

A látvány abszolút gyerekbarát, élénk, rajzfilmes – tényleg simán elférne egy Pixar-film háttérvilágában. A teljesítmény viszont ingadozó. Többnyire rendben van, de a kaotikusabb minijátékoknál érezhető fps-esések vannak, ami főleg akkor furcsa, amikor a hub világban is becsúszik egy-egy döccenés. Itt azért simább futást várnék.

Zárás

A My Singing Monsters Playground egy kedves, jól összerakott minijáték-gyűjtemény, ami pontosan tudja, kiknek szól: fiatalabb játékosoknak, családoknak, alkalmi partykhoz. Ha nem hiányzik a társasjátékos keret és elég a gyors, önálló minijátékélmény, akkor ez teljesen rendben van.

Csak ne várd, hogy hosszú távon is lekössön.