Death Squared

A játékmenet: Bámulatosan egyszerű, de ördögi

A Death Squared játékmenete már a kezdéskor megadja az alaphangot: egy kis kockát irányítasz, ami nem tudja magától, hogy merre menjen, de azért minden akadályt el kell hárítanod, hogy átjuthass a pályákon. Ha játszol egyedül, két analóg kar segítségével irányítod őket, de előfordulhat, hogy egy idő után azt érzed, hogy mindkét robotot egyszerre irányítani kezded, mintha egy kicsit “rögeszmés” lenne az egész. Egyedül nem egyszerű, de igazán akkor van nagy móka, amikor egy barátoddal együtt próbáljátok megoldani a pályákat. A csapatmunka és a koordinálás az, ami igazán felpörgeti az élményt.

A játék minden egyes pályája úgy van megtervezve, hogy a lehető legnagyobb nyomást helyezze rád – és mindeközben segít rájönni, hogy a legapróbb hiba is súlyos következményekkel jár. Ha valami elromlik, akkor az egész pálya elúszik, és újra kezdheted. De nem dühítő, hanem inkább motiváló, mert minden halál egy új lehetőség arra, hogy jobban csináld. És biztos lehetsz benne, hogy az első 20 próbálkozásod mind egy hiba lesz. De ha végre sikerül megoldanod, akkor az a kis győzelem egy igazi eufóriát ad.

Két móka, egy játék

A játék két fő módot kínál. Az első a Story mode, ami a 80 pályával elég szórakoztató, de inkább a kezedben tartja a feszültséget, mintsem hogy igazi szellemi kihívást adna. Minden egyes pálya új elemeket vezet be, és mindegyikhez kreatív megoldások kellenek. De ha a sztori után többre vágysz, akkor ott van a Party mode is. Itt már egy-egy pálya két vagy több játékosnak lesz kitalálva, és ilyenkor kell igazán összedolgoznod a másikkal, hogy elérjétek a célt. A Party mode nem csak szórakoztató, hanem igazi teszt is: itt már nem elég, ha a pálya logikáját megérted, hanem azt is át kell adnod a társadnak, hogy miként csinálja.

A dizájn: Letisztult, de szórakoztató

Ha a Death Squared grafikai dizájnjára gondolunk, az első, ami eszünkbe jut, az a szimpla, szinte minimalista stílus. Ez nem egy játék, ami lenyűgöz a látványával, de tökéletesen illik a hangulathoz. A játék világának ipari és geometrikus jellege egyáltalán nem zavaró, sőt, igazából sokkal inkább segíti a játékélményt, mivel nem vonja el a figyelmet a lényegről: a puzzle-ökről és a logikáról. Ráadásul a hangulatot még inkább feldobja David, a narrátor és Iris, az AI partnere, akik a pályák között szellemes párbeszédekkel kísérik a munkánkat, így minden halál után nem csak a játék, hanem egy kis humor is segít át a nehézségeken.

Nem mindenkinek való

A Death Squared nem a könnyed szórakozásról szól. Ha nem szereted a frusztrációt, ha nehezen viseled el, hogy egy-egy pálya többször is a végzetedet okozza, akkor biztosan nem neked való. A játék nem csak próbára tesz, hanem igazán megdolgoztatja az agyadat. De ha nem riadsz meg a kihívásoktól, és egy baráttal együtt szeretnél egy igazán szórakoztató, együttműködést igénylő élményt, akkor a Death Squared pontosan azt adja, amire vágysz.

Értékelés: Kihívás, amit megéri elfogadni

Összességében a Death Squared egy szórakoztató, de igazi agytorna. A két kocka irányítása egyszerűnek tűnik, de a játék gyorsan rávilágít, hogy nem elég csak arra figyelni, hogy merre mozgassuk őket. A játék szellemessége, a társas élmény és a folyamatos kihívás adja a legnagyobb erősségeit. Ha szereted a logikai játékokat, és nem rettensz meg attól, hogy újra és újra próbálkozz, akkor simán beleszerethetsz.

Kulcspontok:

• Pozitívumok:
• Szellemes párbeszédek, amik feloldják a feszültséget.
• Kiválóan működik két játékos módban, igazi csapatmunka játék.
• Egyszerű játékmenet, mégis elgondolkodtató pályák.
• Élvezhető egyedül is, de igazán akkor üt, ha baráttal játszol.

• Negatívumok:
• A játék nem mindenkinek való, sokszor frusztráló lehet.
• A grafika egyszerű, de nem mindenki értékeli az ipari dizájnt.
• Egy-egy pálya megoldása könnyen időigényessé válhat.