Air Twister

De aztán, amikor egy ilyen újratöltött verzióval találkozom, mint az Air Twister, rögtön elgondolkodom: vajon miért érzem úgy, hogy valami hiányzik? Mert ez a játék képes lenne csillogni, de valahogy nem ragyog annyira, mint ahogy vártam.

Játékmenet – Ugyanaz, de mégsem

A Space Harrier-hez hasonlóan az Air Twister is egy rail shooter: repülsz, tüzelgetsz, elkerülöd a golyózáport, és végül megölöd a hatalmas bossokat. Az alapvető mechanika egyszerű: Princess Arch szerepében irányítod a karaktert, miközben az ellenségeket kilövöd a képernyőről. A támadások kétféleképpen történhetnek: vagy erősebb lövésekkel támadsz, vagy az ellenségeket követve homing lövéseket adsz le. Mindkét lövést ugyanazzal a gombbal indíthatod, szóval a különbség abban rejlik, hogy mikor állsz meg a gyors tüzeléshez, és mikor hagyod, hogy a célzás átváltsa a lövéseidet. Az egész koncepció tisztán arcade élményt nyújt, amit persze imádok, de...

Amit az Air Twister nem igazán hoz, az az újító elem. A játékmenet folytatja a régi recepteket: tüzelj, kerüld el a támadásokat, lövöldözz minél több ellenséget, és a végén ne hagyd, hogy a bossok elintézzenek. Ez így rendben is lenne, de valahol a közepén egyszerűen elkezd fáradni. A változatosság hamar eltűnik, és bár új fegyvereket és képességeket is kapsz, az alap harcok nem igazán hoznak újdonságot.

A karakterek – Kevesebb dinamika, több ugyanaz

Az új karakterek, Doris és Bullet, próbálnak friss színt vinni a játékba, de nem sikerül teljesen. Doris például gránátokat dobál, és egy különleges támadása is van, ami lehetővé teszi, hogy közelről védje meg magát. Bullet pedig egy kutya, aki egy repülő drónt irányít, de mivel a kutya nem túl erős közvetlen harcban, a drón az igazi erő. Az irányításuk kezdetben elég szórakoztató, de az igazi kihívás abban rejlik, hogy egyszerre kell figyelned a kutyát és a drónt, ami nem éppen a legegyszerűbb feladat. A karakterek képességei nem forradalmiak, de adnak egy kis frissességet az amúgy elég unalmas játékmenethez.

Vizuális megjelenés – Kétséges felújítás

A grafika… nos, itt van egy érdekes ellentét. Kézi módban az Air Twister sokkal jobban néz ki, mivel a kisebb kijelzőn a grafikai hibák kevésbé feltűnőek. Azonban ha TV-n játszol, egyes textúrák olcsó hatást keltenek, ami nem éppen dicséretre méltó. Az egész játéknak van egy furcsa, mobiltelefonos felújítás érzete. Mivel az alapjáték iOS-re készült, egyes pályák nem érződnek olyan részletesnek, mint egy natív konzolos cím. A helyszínek teljesen különböznek egymástól – van itt gombaerdő, futurisztikus fémes világ, óriási virágoskert –, de mindegyiknek hiányzik valami, ami összekötné őket. Túl sok a vaksötét háttér, és bár a grafikai szándék egyértelműen van, a végtermék egyszerűen nem eléggé kiforrott.

Zene – A dolog, ami tényleg nem jön össze

A zenét tekintve nem tudom, mi történt, de valami nagyon félrement. A komponista, Valensia, egy nagyon unalmas, Queen-szerű, ismétlődő számokat hozott össze, amik kifejezetten nem passzolnak a játék hangulatához. A klasszikus videojáték zenét kerestem, de helyette egy rockalbumot kaptunk. Az énekek és a zenék rendben vannak magukban, de nem érzem, hogy illenek az akcióba. Képzeld el, hogy futsz, lövöd az ellenségeket, miközben egy Queen-tribute szól a háttérben… Hát nem az igazi, igaz?