Lydia

Egy gyerek fejében minden valóságos

A történet középpontjában Lydia áll, egy kislány, akinek az élénk fantáziája menekülőút egy elhanyagoló, szeretetlen otthoni környezetből. Az apja egy esti mesében szörnyekről beszél – és ezzel gyakorlatilag el is indítja az egészet. Lydia számára a szörnyek nagyon is valóságossá válnak, és a hűséges plüssmackója társaságában bemászik a szekrénybe, hogy szembenézzen velük.

Nem akarok többet elárulni, mert a Lydia egyik legnagyobb ereje az, ahogy lassan, rétegről rétegre bontja ki, mi is történik valójában. Amit látsz, az nem mindig az, ami tényleg van – és ez nem egy olcsó csavar, hanem a játék lelke.

Játékmenet: egyszerű, de céltudatos

Mechanikailag a Lydia egy klasszikus, letisztult kalandjáték. Közvetlenül irányítom Lydiát, helyszíneket vizsgálok, karakterekkel beszélgetek, apró részleteket szedek fel a világból. Időnként vizuális novellába hajló jelenetek következnek, ahol párbeszéd-opciók közül választhatok.

Itt van az egyik gyengébb pont: második végigjátszásra kiderül, hogy ezek a döntések alig-alig számítanak. Különösen a zárójelenetnél érződik, hogy a játék igazából egy nagyon határozott történetet akar elmesélni, és nem igazán engedi, hogy beleszóljak. Ez nem feltétlenül baj, csak kicsit illúzióromboló.

Audiovizuális pofon, a jó értelemben

A Lydia vizuálisan azonnal betalál. Olyan, mintha egy absztrakt képregénybe csöppentem volna: fekete-fehér világ, éles kontrasztokkal, néha egy-egy harsány színnel, ami pontosan jelzi, hol van veszély, hol biztonság. Nehéz nem a Limbo-ra gondolni, de a Lydia nem másol, inkább rokonlélek.

A hangzásvilág legalább ennyire erős. Fojtott, baljós ambient hangok váltják az érzelmesebb dallamokat, és a szereplők egy értelmetlen, mégis meglepően kifejező nyelven beszélnek. Nem értem a szavakat, mégis pontosan értem, mit éreznek – és ez ritka trükk.

Rövid, de maradandó

A játék mindössze négy rövid fejezetből áll, és nagyjából 1–2 óra alatt végigérhető. Aki tartalmas, hosszú kalandot keres, az itt csalódni fog. De a Lydia nem is ezt akarja. Ez egy koncentrált élmény, egyetlen estére – viszont arra az estére nagyon.

Ráadásul ott van a lehetőség a DLC megvásárlására is, amivel a finn A-Clinic Foundation munkáját lehet támogatni. Ez szépen rímel a játék témájára, és ad egy plusz réteget az egész élménynek, anélkül hogy erőltetett lenne.

Zárás

A Lydia egy kíméletlenül őszinte, mégis érzékeny játék a bántalmazásról, az elhanyagolásról és arról, hogyan próbál túlélni egy gyerek egy olyan világban, ami nem vigyáz rá. Nem tolja az arcodba az üzenetét, nem prédikál, egyszerűen elmesél egy történetet – és hagyja, hogy az dolgozzon benned.

Kevés játék van Switch-en, ami ilyen rövid idő alatt ekkora érzelmi nyomot hagy. A Lydia ilyen.

Értékelés

8 / 10 – Nagyon jó

Nem hibátlan, de amit csinál, azt elképesztően pontosan és bátran csinálja.