Ironcast

A történet háttere – gőz és harc

A sztori nem egy nagy durranás, de nem is ez a lényeg. A viktoriánus Angliában járunk, egy alternatív világban, ahol a franciák felfedeztek egy új energiaforrást, a Voltitet. Ebből aztán megépítettek egy sor mecha-tankot, az Ironcast-ot, és nem sokkal később már háborúban álltak Angliával. A történet leginkább arról szól, hogyan védjük meg Angliát a franciák inváziójától, de mindez egy olyan világban, ahol a karakterek jól megírt háttértörténetekkel rendelkeznek, és az egész atmoszféra kifejezetten erős. Bár nem érezzük azt, hogy jaj, most mindenáron meg kell mentenünk a világot, az apró részletek, mint a karakterek történetei vagy a háborús környezet, mind hozzák azt a grim, steampunk hangulatot, amit ez a játék megérdemel.

Hogyan is működik ez a match-three stratégia?

A játékmenet röviden: egy hatalmas 6x6-os rács, tele különböző típusú "node"-okkal. Kék hűtőfolyadék, zöld javítás, lila lőszer, narancssárga energia – ezek mind szükségesek ahhoz, hogy működtethessük a hatalmas harci gépeinket. A trükk az, hogy minden egyes körben két párt kell összehoznunk, és ezekből energiát, hűtőt, lőszert vagy javítást kapunk. Minél többet gyűjtünk, annál több akciót hajthatunk végre a saját robotunkkal. A legjobb pedig az, hogy a játék tele van taktikai lehetőségekkel. Mivel minden Ironcast különböző képességekkel rendelkezik, nekünk kell kitalálnunk, hogyan tudjuk a legjobban kihasználni őket. Nehéz elmagyarázni, de ha egyszer rákapsz, rájössz, hogy itt minden egyes döntésnek súlya van.

Minden egyes harcnál van lehetőség arra, hogy stratégiát építsünk, és döntsünk: most támadunk, vagy inkább védekezünk? A robottankunk különböző rendszerei – fegyverek, pajzsok, hajtóművek – mind külön életerővel rendelkeznek, és mindegyik más módon támadható. Tehát ha az ellenség fegyverét ki akarjuk iktatni, a pajzsaikat elég legyengítenünk. De ha a legjobb támadásokat akarjuk, akkor a hajtóműveiket vagy pajzsaikat kell megrongálnunk. Mindez persze kiegészül a pilóta és a gép specifikus képességeivel, amik hatalmas taktikai mélységet adnak a játékhoz.

A roguelike és a mikrodöntések

Ez a játék igazi roguelike, ami azt jelenti, hogy ha egy rossz döntést hozol, akkor azt könnyen meg is bánhatod. Amikor az ellenség megver, újra kezdheted az egész kampányt. És itt jön be a kemikálás: minden egyes döntés fontos, és a rossz lépés lehet a veszted. Viszont a játék nem hagy cserben: a "Commendation Mark" rendszer biztosítja, hogy minden elbukott futás után egy kis előnyhöz jussunk a következő menetben, így mindig van esély újraindítani a menetet, anélkül, hogy teljesen értelmetlenné válna a folyamat. Ennek ellenére a permadeath egy erős tényező, amit nem mindenki fog tudni elfogadni. De én élveztem, hogy mindig valami új történik, és a randomizált pályák miatt sosem érzed úgy, hogy ugyanazt csinálod újra és újra.

A steampunk látványvilág

A játék vizuális stílusa tisztelgés a gőzpunk hagyományok előtt. Brass, bőr, réz – mindent megtalálunk, amit a gőz- és mechanikai világ kedvelői szeretnek. Az épületek, hátterek kissé szürkések, harcosok és robottankok között, de az egész dizájn jól passzol a történethez. A zene ipari, menetelő hangulatú, amit szintén a háttérbe olvad, de nem igazán ad hozzá semmit az élményhez. Olyan, mint a jól megszokott kis zenei aláfestés, ami elrejti a semmit és mégis jól illeszkedik.

Végső gondolatok

Az Ironcast valószínűleg nem mindenkinek való, de ha szereted a pörgős taktikai döntéseket, a mérnöki hozzáállást és a steampunk környezetet, akkor garantáltan el fogsz veszni benne. Ez egy olyan játék, ami épp a mikrodöntésekben rejlik, és érdemes újra és újra nekiugrani, mert mindig van egy új megoldás, egy új módszer a győzelemhez. Az Ironcast minden apró részletében különleges, és bár vannak benne frustráló pillanatok, azok is hozzájárulnak a sikerhez.