Black The Fall

Pedig a Black The Fall pontosan ezt kínálja, miközben egy kicsit mintha George Orwell 1984-ének szürke, elnyomó világát kevernék a 90-es évek sci-fi univerzumaival. És bár a játékélmény sokkal inkább a feszültségre és a környezetre épít, semmint az akcióra, mégis valami különleges érzés, ahogy elmerülsz egy olyan világban, ahol semmi sem az, aminek látszik.

A történet, amit nem kell túlmagyarázni

A Black The Fall kezdetén egy zsúfolt cellában ébredsz, ahol nem vagy több egy számnál a rendszerben. A játék elején semmit nem mondanak el a karakteredről, és a környezeted is teljesen lehangoló: szűk, sötét, és nem barátságos. A történet elég egyszerű: próbálj megszökni, miközben különböző, szocialista világot idéző helyszíneken kell végigvergődnöd. Az egész játék egy vizuális elbeszélés, ami szavak nélkül mutatja be a diktatúrák sötét, szűkös világát, ahol minden egyes lépésedet figyelik.

A játék nem gyors, és nem pörög, hanem inkább a gondolkodásra épít. LIMBO és INSIDE hangulatát idézi, és ha valaki szereti az ilyen típusú, kicsit lassúbb, de elgondolkodtató platformereket, akkor itt igazi gyöngyszemet találhat. De ha gyors tempóra vágysz, akkor itt csalódni fogsz.

A rejtvények és a platforming – A lassú víz partot mos

A játékban a rejtvények oldása és a platform szekvenciák alkotják a fő játékmenetet. A gondolkodásra építő feladványok sokszor egy-egy környezethez kötődnek, ahol például el kell forgatnod egy csapot, hogy tovább haladhass. Az elején mindez érdekes, de a későbbiekben kicsit monotonná válhat. Az egyes feladványok időnként kicsit túlzottan próbálkozós jellegűek: sokszor kiderül, hogy épp azt kell csinálnod, amit először elhibáztál, miközben a robotok és a őrök által vezérelt világ folyamatosan feszültséget teremt.

A játék egyik legérdekesebb része a designátor eszköz használata, amivel irányíthatod a munkásokat vagy gépeket. Ez színesíti a rejtvényeket és új lehetőségeket ad a problémák megoldására. És amikor megszerzed a robotbarátot, aki segít, akkor valóban friss lesz a játékmenet. Ő, mint egy segítő társ, képes új területeket elérni vagy megnyitni új utakat, így nem válik unalmassá a sok hasonló feladat.

Az irányítás és a teljesítmény – Szép, de nem tökéletes

És most jöjjön a feketeleves: a Switch verzió nem hozza azt a simaságot, amit remélhetnénk. A lassú teljesítmény és a késlekedés a gombnyomások és a reakciók között rendesen kiakasztott, különösen a platform szekvenciák során. Ha nem voltál elég pontos, könnyen elvérezhetsz, de a játéknál jellemző újraindítás rendszer nem annyira megterhelő – elvégre csak a puzzle elejére kerülsz vissza. Mégis, ha a grafikai részletesség és a mozgás simasága fontos, akkor ezt nem fogod annyira élvezni.

A vizuális élmény egyébként érdekes: a világ abszolút hozza a szocialista, elnyomó hangulatot, de a grafika nem mindig segít a tiszta látványban. A modellek néhol kicsit élesek és a világítás sem olyan tiszta, mint egy mai, nagyobb költségvetésű játék esetében. Ha a kézi üzemmódot választod, talán jobban kezelhető a vizuális zűrzavar, de a dokkolt verzióban sokszor homályosnak tűnik minden.

Összegzés

A Black The Fall tehát egy remek koncepcióval rendelkező, de technikailag nem tökéletes platformer. A játék vizuális és narratív elemei jól összhangban vannak, de a játékmenet helyenként szűköl, és a performance sem tökéletes Switch-en. Ha valaki szereti a gondolkodtató, szociálisan erősen tematizált platformereket, akkor mindenképp érdemes kipróbálni, de ha a dinamikus akcióra vágyik, akkor inkább mást válasszon.