Bladed Fury

Mi történik, amikor egy gyönyörű, de technikai problémákkal teli játékot próbálsz végigjátszani? Ha a Bladed Fury-ról van szó, a válasz meglehetősen egyszerű: a stílus viszi a hátán a szórakozást, de a játékmenet és a technikai megvalósítás mindent elront. Pedig elméletben nagyon is jónak tűnt. A gyönyörű vizuális világ, a mitológiai háttér és az érdekes történet mind jó alapot adtak volna egy ütős akciójátékhoz, de a valóságban… nos, itt vagyunk, és elmondhatjuk, hogy sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ahogy a játék bemutatja Ji Jiang történetét, aki apja, Kang herceg meggyilkolása után elindul, hogy bosszút álljon, egy-egy pillanatra valóban úgy érezhetjük, hogy egy igazi epikus kalandra készülünk. De ahogy belemerülünk a játékba, gyorsan kiderül, hogy bár az alapötlet jó, a kivitelezés nem igazán ragadja meg az élményt.

A játékmenet: hiányzik a kihívás

A játék harcrendszere alapvetően nem hoz semmi újat. Ji Jiang egy gyorsabb könnyű támadással és egy nagyobb, erősebb Crimson Mass karddal támadhatja ellenfeleit. Van egy pajzs is, amivel blokkolhatjuk a támadásokat, és ha ügyesek vagyunk, parryval nyithatunk utat különleges támadásokra. A dolog szépsége itt igazából az lenne, hogy az ellenség viselkedése és a világ interakciói mind arra ösztönöznének, hogy kombináljuk a támadásokat, használjuk a különféle képességeket, de a valóságban a harcok unalmassá és ismétlődővé válnak. A játék legnagyobb hibája, hogy az AI egyszerűen nem kényszerít minket arra, hogy kreatívan használjuk a fegyvereket és képességeket. A fejlődési rendszer se tartogat túl sok újdonságot, gyorsan elfelejted a pajzsot és az összes egyéb trükköt, mert egyszerűen nem muszáj őket használni, anélkül is simán végigmehetsz az ellenségek sorain.

A játéknak van egy érdekes Soul Sliver rendszere, ahol minden legyőzött főellenféltől különleges erőt nyerhetünk. Itt bevethetjük a különféle támadásokat, például egy hatalmas fekete lyukat idézhetünk vagy egy hatalmas mechát hívhatunk segítségül. Tök jól néz ki, és izgalmas látványt ad, de a harcok unalmassá válnak, mert az ellenség nem erőlteti meg a játékrendszert. A fő problémám, hogy nem volt igazi kihívás, és a fejlesztők nem igazán használták ki a harc mélységeit.

Technikai problémák és framerate gondok

A legnagyobb csalódás a Bladed Fury esetében a teljesítmény. A frame rate egy folyamatos probléma, és nemcsak a harcok során, hanem minden egyes új szintre lépéskor is. Azt mondhatnám, hogy időnként apró zökkenők, de nem. A játék gyakran beragad, és amikor a legfontosabb boss fightok zajlanak, a teljesítmény csökkenése miatt egy-egy rossz időzítés könnyen a vesztünket okozhatja. A legrosszabb pedig, hogy a játék gyakran kifagyott, és nem egyszer a bossfightok közepén kerültem vissza a főmenübe. Ezen kívül, ahogy áthaladunk egy-egy szinten, mindig várnunk kell egy pár másodpercet, míg a következő szakasz betöltődik. Egy mai oldalnézetes játékban ez nem igazán fér bele.

A világ és a platforming

A platforming is borzalmasan egyszerű és unalmas. Néhány alapképesség van, mint például átugrani egy tüzes akadályon, vagy éppen elkerülni egy mozgó, tüskés falat, de ezen kívül semmi sem ad igazi kihívást. Az egész pályák szürke, sablonos kinézete nem segít semmit, és hiányoznak a rejtett útvonalak, titkok, amik egyébként mindig feldobják az ilyen típusú játékokat. Pedig a pályák alapötletekben rejlő lehetőségek érdekesek lennének, de a valóságban minden egyes kör során az jutott eszembe, hogy "miért is csinálom ezt?"