Guns, Gore & Cannoli

A történet: Mafia klisékkel, alkoholos zombiapokalipszis

A történet a tilalom idején játszódik, ahol mi, mint Vinnie Cannoli, egy igazi maffiózó, képesek vagyunk túlélni a világvégi alkoholos zombiapokalipszist. Igen, jól olvasod. A cselekmény alapja nem sok más, mint hogy “menj előre, ölj meg mindent, ami mozog”. Személy szerint elég hamar elvesztettem a fonalat, mivel a történet gyakorlatilag háttérbe szorult, és inkább a puszta akcióra koncentrált. A sztori és a karakterek szinte egy az egyben kliséken alapulnak, és a játék legjobb pillanatai is inkább akkor jönnek, amikor nem próbálnak többnek látszani, mint amik.

Játékmenet: Lövöldözés, ugrálás és minden, ami közte van

A játékmenet a Metal Slug-ra hajaz, tehát ha szereted az ilyen típusú oldalsó scrollozós lövöldözős játékokat, akkor nem fogsz csalódni. A mechanikák egyszerűek: válaszd ki a fegyvered, célzol, lövöd. Az alapvető harcrendszer remekül működik, de egy idő után az egész egy kicsit monoton és kiszámítható lesz. Az állandó fegyverváltogatás (mivel minden fegyvernek van egy-egy erőssége) kicsit feldobja a dolgokat, de a harcok gyorsan egyformává válnak.

A zombik, banditák és egyéb ellenségek, bár viccesek és színesek, nem jelentenek különösebben nagy kihívást. Az igazi gond, hogy az egész harcmodor kissé mechanikus: nem kell sokat gondolkodnod, hogyan közelítsd meg a helyzetet. A harcok gyakran egyetlen síkban zajlanak, tehát a fizikai pozicionálás sokszor kulcsfontosságú a fejlesztett mozdulatokhoz, de ezen kívül nem sok újdonságot kapunk.

A grafika és a stílus: Egy látványos, de nem maradandó élmény

A vizuális dizájn a maga módján elég stílusos. A karakterek és az animációk egyszerűek, de remekül illeszkednek a játék klisés, mégis szórakoztató hangulatához. A zombis, maffiós világ szépen van megtervezve, és a játék grafikai stílusa simán hozza a kívánt hatást. Ha konzolról játszol, a Switch kis képernyőjén sem veszít sokat az élményből. Azonban a zene és a hangok nem igazán tudtak kiemelkedni a háttérből, és a játék folyamatosan ugyanazokat a szórakoztató, de egyhangú motívumokat pörgeti.

A karakterek és a dialógusok: A nagy klisé

A karakterek, különösen Vinnie, a maga módján már-már nevetségesek. Az egész személyisége egy maffiózó klisé: a kemény, de végül is vicces figura, aki folyton morog és nem túl mély gondolatokkal áldja meg a játékosokat. A probléma ott van, hogy ezt már láttuk – milliószor. A dialógusok is ennek megfelelően elég sekélyesek és sokszor irritálóak. Szerencsére, ha több emberrel játszol, és nem kell hallgatni Vinnie folytonos nyöszörgését, talán élvezetesebb lesz.

Multiplayer: Az igazi móka

Ha van négy vezérlőd és egy kis időd, a Guns, Gore & Cannoli igazán jól működik. A játék agyatlansága és a pörgős akció igazi szórakozást adhat, amikor több ember osztozik a képernyőn. A multiplayer mód igazi adrenalin löketet ad, és jó kis pihenést nyújt, miközben kipihenjük a mélyebb játékélményeket. A co-op mód egyedülállóan szórakoztató, de sajnos nem mindenkinek lesz meg a megfelelő hangulat hozzá.