Aeterna Noctis

Most pedig tedd mindezt egy Metroidvania stílusú játékba, aminek a főszereplője egy elbukott király, akinek minden erejét elvették. Aeterna Noctis egy igazi "húzós" darab, ami remek ötletekkel rendelkezik, de sajnos nem minden téren tudja tartani a lépést a legjobbakkal. És most ott van a Switch-en, hogy mindenki próbálja meg a saját tempójában… na de mi van akkor, ha a végén inkább azt érzed, hogy inkább a frusztráció csúcsát másztad meg, mintsem hogy élvezd a játékot?

A játékmenet: Ambíció és unalom határán

A történet pofonegyszerű: a sötétség királyaként ébredsz egy elhagyatott faluban, és a célod, hogy visszaszerezd a hatalmadat, miközben 7 erőforrást kell összegyűjtened, hogy ismét feljuthass a mennyekbe, hogy megküzdhess a fénnyel. A fő kérdés, hogy mi lesz a legfontosabb a történet során? Hát, hogy túléljük a rengeteg borzasztóan fárasztó platformer szegmenst, amelyeken át kell verekednünk magunkat, hogy elérjük a fő célt.

Ahogy már a bevezetőben is említettem, az Aeterna Noctis legnagyobb erőssége az, hogy egyértelműen próbálkozik egyedi és izgalmas dolgokkal, de néha elég hamar a tedium falába ütközik. Az egyes pályákon található halálos lövedékek nem jelentenek igazi kihívást, inkább csak időhúzást. Az egész olyan érzés, mintha egy jól kidolgozott koncepcióval rendelkező játékot nem tudnának megfelelő tempóban fenntartani. Az elhúzódó várakozások és a rengeteg halálos csapda sokszor megölhetik a flow-t, ami miatt egy-egy játékélmény valóban frusztráló lehet.

Platformer szegmensek: Amikor az ugrálás még szórakoztató

Viszont itt és ott akadnak olyan pillanatok, amikor a játék valóban beindul. A platformer szegmensek – bár az egész Metroidvania kontextusában egy kicsit túlzásnak tűnnek – szórakoztatóak, és kellően nehezek ahhoz, hogy tényleg elégedetten hátradőlhess, amikor végre sikerül egy-egy kemikálisan pontos ugrást végrehajtani. A későbbi képességek, mint a dupla ugrás és a teleport lövedékek, pedig igazi örömforrást jelenthetnek, ha valaki szereti a kihívást, és hajlandó átélni a nehézségeket a siker érdekében.

Az inspiráció: Hollow Knight, és egy kicsit több

Az Aeterna Noctis nagy hatással volt a Hollow Knight-ra, és nemcsak a játék elemeiben, hanem az irányításban is. A felépítés hasonlóságai szinte azonnal szembetűnnek: a kör alakú ikon, amelyet a legyőzött ellenségektől nyerhetünk vissza, a gyűjthető ékszerek, amelyek új képességekkel ruháznak fel, és persze az a bizonyos harcrendszer, amely bár nem másolja egy az egyben, de egyértelmű a kapcsolat. Ez persze nem feltétlenül rossz, hiszen a játék nem próbálja meg eladni neked azt, amit már ismersz, de minden egyes hasonlóság felvet egy kérdést: "Miért ne játszanék inkább a klasszikusokkal?"

Művészeti dizájn: A látványos háttér

A Aeterna Noctis egy igazán szép játék, legalábbis vizuálisan. Az első pillanattól kezdve lenyűgöző a kézzel rajzolt világ, és az elképesztően részletes hátterek, amelyek a játék világát szinte életre keltik. A Wind Waker-es hatás egyértelmű, különösen az üvegablakos jelenetekkel, amelyek a történetet mesélik el, és bár az elsőbb környezetek elég sötétek, a későbbi szakaszok – mint a végtelen öböl vagy a Kozmosz – igazán elbűvölnek a fantasztikus háttér művészettel.

Működik a Switch-en… vagy mégsem?

A Switch-en való futtatás nem okozott problémákat a játéknak, leszámítva az egyes betöltési időket, amelyek meglepően hosszúra sikeredtek. Az egyes szintek közötti töltési idők 7-15 másodpercig is eltarthatnak, ami egy kicsit bosszantó lehet, különösen akkor, amikor a halál után egy új helyszínen landolsz, és máris kezdődhet az újabb betöltési képernyő. Az ilyen apró, de folyamatos frusztrációk nem segítenek abban, hogy a játék élvezetesebb legyen.

Összegzés: Nagy potenciál, de sok frusztráció

Bár az Aeterna Noctis egy szórakoztató játék lehet, tele van olyan hibákkal és frusztráló döntésekkel, amelyek folyamatosan visszahúzzák. A platformer szegmensek, a gyönyörű háttérművészet és a történet mind kiválóak, de amikor a játék nemcsak nehéz, hanem unalmas is, akkor a játékélmény jelentősen megsínyli. A betöltési idők, a glitch-ek és a lassú tempó miatt a játék inkább a szórakoztató, de időigényes "rágósság" kategóriába esik.

Kulcspontok:

• Pozitívumok:
• Kézzel rajzolt világ, elképesztő háttérművészet.
• Szórakoztató platformer szegmensek, amelyek a későbbi képességekkel igazán nehézzé válnak.
• A történet ötletes és érdekes.

• Negatívumok:
• A nehézség néha túl monoton és unalmas.
• Hosszú betöltési idők és gyakori glitch-ek.
• A hasonlóságok a Hollow Knight-hoz nyilvánvalóak, és nem mindenki számára vonzóak.