Ace Combat 7: Skies Unknown Deluxe Edition

Azóta kapott pár „block” frissítést, most épp a 70-es verziónál jár, szóval senki ne aggódjon, nem fél évszázados vasakkal repkednek a légierők. Az Ace Combat közben jövőre lesz harmincéves, és ahogy egy vadászgép, úgy ez a sorozat is minden új résszel finomodik, csiszolódik, fejlődik.

Nintendo-játékosként ebből eddig nem sok jutott. Egy GBA-epizód, meg a 3DS-re kiadott Ace Combat 2 remake – nyugaton szerencsétlen Assault Horizon Legacy címmel, ami sokakat inkább elriasztott, főleg a hírhedt, konzolos Assault Horizon után. Szóval amikor kiderült, hogy a Ace Combat 7: Skies Unknown Switchre jön… hát, őszintén: gyanús volt. Túl szép, hogy igaz legyen.

Visszatérés Strangerealbe

A sztori 2019-be visz vissza, Strangerealbe – ebbe a fiktív, de meglepően hiteles alternatív Földbe, ahol az Ace Combat legendáriuma játszódik. Más kontinensek, más országok, más történelem, de ismerős háborúk. Ezúttal Trigger bőrébe bújok, egy néma, arctalan Osean pilótába, akit az Erusea Királyság inváziója sodor bele a Lighthouse War néven elhíresült konfliktusba.

A húsz küldetéses kampány klasszikus Ace Combat: felemelkedés zöldfülű újoncból, bukás, megbélyegzés, majd diadalmas visszatérés. Nem forradalmi, de brutálisan jól tálalt. A CGI átvezetők simán elmennének egy önálló animációs filmként, a narráció pedig mindkét oldalról árnyalja a konfliktust. Teljesen mindegy, hogy veterán vagy új pilóta vagyok, ez a menet magával ragad.

Égbolt, ami tényleg él

A legnagyobb újítás – és egyben a játék lelke – az időjárás. Itt nem csak díszlet. A volumetrikus felhők nemcsak gyönyörűek, hanem beleszólnak a harcba is: megszakítják a rakétazárat, eltakarják az ellenfelet, menedéket adnak vagy épp csapdába csalnak. A kabinüvegen megjelenő pára, jég, a szárnyvégekről felszálló kondenzcsíkok mind azt erősítik, hogy tényleg ott vagyok odafent.

És akkor még nem beszéltünk a viharokról, a feláramlásokról, a villámcsapásokról. Volt olyan pillanat, amikor a többmillió dolláros gépem konkrétan papírrepülőnek érződött, miközben szorítottam a kontrollert, mintha attól nem csapódnék bele egy hegyoldalba. Mindezt megfejelve egy tucat ellenséggel – és közben hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ez a játék elképesztően néz ki.

Tartalom, amiben el lehet veszni

A kampány után sincs megállás. Az Aircraft Tree konkrétan órák tucatjait nyeli el. Minden küldetés után MRP-t kapok, ebből nyílnak új gépek európai, amerikai, japán és orosz gyártóktól, plusz a hozzájuk tartozó speciális fegyverek. Jó eséllyel minden kedvencem itt van.

A gépeket alkatrészekkel is tuningolhatom, így a kombinációk száma brutális. Minden pályán rejtett ace pilóták bujkálnak, levadászásuk pedig egyedi festéseket unlockol. Ez önmagában is komoly újrajátszhatóságot ad.

És igen, az online mód is itt van. Meglepő módon működik Switchen is. Két játékmód van (8 fős free-for-all és 4v4 csapatcsata), ugyanazokon a pályákon, mint régen. Az egyensúly továbbra sem tökéletes: vagy végtelen körözés lesz belőle, vagy valaki túlfelszerelt géppel lemészárol mindenkit. Cserébe ez a leggyorsabb módja az MRP farmolásnak.

De bírja ezt a Switch?

Ez volt a nagy kérdés. Unreal Engine 4, hatalmas pályák, rengeteg effekt – papíron rémálom. A cél a 30 fps, ami többnyire meg is van, bár nagyobb ütközeteknél, robbanáscunaminál előfordul lassulás. Alacsony magasságban és sűrű városok felett látszik a pop-in is.

És mégis: működik. Kézben és dokkolva is játszható, sőt, OLED kijelzőn kifejezetten üt. Több mint száz órát raktam a PC-s verzióba anno, és a Switch-port kompromisszumai ellenére is lenyűgözött, mennyire egyben maradt az élmény.

DLC-mennyország… áron felül

A Deluxe kiadás rengeteg extrát ad: három DLC küldetés, korábbi exkluzív gépek, koncepció packek. Viszont itt véget is ér a nagylelkűség. Minden DLC külön is elérhető, és az összes együtt nagyjából a játék árával vetekszik. Ráadásul sok extra gép brutálisan túlerős, főleg multiban.

A Top Gun: Maverick csomag viszont nehezen kihagyható. Ikonikus gépek, skinek, emblémák, és egy Namco-féle Danger Zone feldolgozás. A Darkstar viszont konkrétan szét tud törni egyes single player küldetéseket, multiban pedig rémálom ellene játszani. Nem kötelező – de aki egyszer rákap, nehezen mond le róla.

Hang, ami a lelket is megmozgatja

Külön bekezdést érdemel a hangdizájn. A zene elektronikus és szimfonikus elemeket kever, de az igazi varázslat a hangeffektekben van. A hajtóművek üvöltése, a rakéták süvítése, a távoli robbanás késleltetett dörrenése, a villám csattanása – minden a helyén van. Ez az a plusz, amitől Strangereal élő világgá válik.

Zárás

Az Ace Combat 7: Skies Unknown a sorozat csúcsa, és az, hogy ez a játék Switchen fut, még most is kissé hihetetlen. A kompromisszumok minimálisak, a tartalom masszív, a kampány epikus. Veterán rajongóknak igazi fan service, újoncoknak pedig tökéletes belépő ebbe a különleges, rétegzett, mégis nagyon szerethető szériába.

Ez most a Project Aces legteljesebb hordozható élménye. És igen: felszállás engedélyezve.