Devil May Cry 3 Special Edition

Dante és a harc, ami soha nem kopik

A történet helyszíne tíz évvel a sorozat első része előtt zajlik, és Dante testvérével, Vergillel való ütközését követhetjük. Egy elég szokatlan és kifinomult történetet kaptunk, ahol a testvérpár egy sötét toronyban, a Temen-Ni-Gru-ban küzd meg egymással és a világot fenyegető démonokkal. Az elején talán még elgondolkodnánk, mi folyik itt, de pár perc játék után már a tempó és a harcok viszik el a hátán a sztorit.

A történet persze nem arról szól, hogy mi történik, hanem hogyan történik, és a nagyobb teszt, a harc mindvégig emlékezetes marad. Dante a legjobb formáját hozza – az egoja, a szarkasztikus megjegyzések, a túlzásba vitt lazaság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a karakter igazi szórakozást nyújt. A mini-bossok és főbb ellenfelek megküzdései pedig izgalmasak, a játékmenet folyamatosan meglep új és új mechanikákkal.

A harcrendszer, ami sosem megy ki a divatból

Ami a devil may cry 3-at igazán emlékezetessé teszi, az a harcrendszer. Az akció-kombók, a sebzéselmélet, és a stílusos mozdulatok végig képesek megújulni. A különböző harci stílusok – például a Trickster, Swordsman, Gunslinger és a Royalguard – mindegyike új élményt ad, hogy a harc minden pillanatban friss és változatos legyen.

De nem csak ez a lényeg. Az új Freestyle mód lehetősége, hogy egyszerre válts a különböző harci stílusok között, igazán szórakoztató és új színt hoz az egyes összecsapásokba. A Switch verzió ezzel az újítással tényleg egy új szintre emeli a harcot, és mindenkinek ajánlott, aki kombózásra és stílusos támadásokra vágyik.

A harc az elejétől a végéig izgalmas, és a boss harcok itt is megérdemlik a külön dicséretet. Az egyik korai nagy megmérettetés, az Agni és Rudra küzdelem például tökéletes példa arra, hogyan lehet egyébként egyszerűnek tűnő ellenfeleket egy jól megtervezett csavarral, okos mozdulatokkal legyőzni. Minden boss egy új lehetőség, hogy fejlődj, hogy megtanuld a mozdulatokat, és végül könnyedén legyőzd őket.

A Switch verzió – Hihetetlenül sima élmény

A Switch port viszonylag hibátlanul fut, mind dokkolt, mind kézikonzolos módban. Az apróbb technikai hibák ellenére, mint a pre-renderelt videók elavult kinézete és néhány kissé túlzott visszafogott hátterek, maga a játék az, ami megnyer. A framerate nem esik vissza, a betöltési idők szinte pillanatok alatt véget érnek, és az egész játék simán fut. Nem fogod észrevenni a technikai korlátokat, amikor az akcióra koncentrálsz.

A grafika egyébként a kisebb képernyőn, kézi módra optimalizálva meglepően jól néz ki. A részletes karaktermodellek, az egyedi animációk és a látványos akciók mind hozzájárulnak ahhoz, hogy éppen ugyanazt az élményt hozza, amit az eredeti PlayStation 2-es verzió is.

Összegzés

A Devil May Cry 3 még mindig az egyik legjobb akciójáték. Bár van néhány elavult megoldás, mint például az egyes puzzle feladatok és a túlzott visszafele haladás, az egész játék élvezhetősége és a pörgős harcok továbbra is kiemelkedőek. A Freestyle mód és a co-op Blood Palace kihívások új réteget adnak a játéknak, hogy az élmény még szórakoztatóbb legyen. Ha még nem játszottál vele, most mindenképpen érdemes kipróbálni, főleg ha egy klasszikus akcióra vágysz.