Embr

Aztán kézbe vettem Switchen, és elég gyorsan kiderült: ez most nem az a buli, amire készültem.

Multiplayer – elméletben létezik

Kezdjük a legnagyobb problémával: online játékos gyakorlatilag nincs. Hat napon keresztül próbáltam meccseket találni, és összesen kettőt sikerült. Mindkettőben egyetlen másik játékos ült a lobbyban. Ennyi. A Switch-verzió nem támogat crossplayt, miközben PC-n és Xboxon ez alap – és ez konkrétan kivégzi az élményt.

Persze, lehet barátokkal játszani, ha mindenkinek van Switche és Embrje. Split-screen viszont nincs, szóval ez eleve szűk keresztmetszet. Ha nincs egy dedikált társaságod, az Embr multiplayer része jelen állapotában halott.

Egyedül a lángok között

Papíron minden küldetés teljesíthető egyedül is. Gyakorlatban viszont az Embr egyértelműen nem szól a szóló játékhoz. A káosz, ami több emberrel poén lenne, magányosan inkább idegesítő. Nincs, aki elvigye a figyelmet a pontatlanságokról, a bénázás nem nevetésbe, hanem bosszankodásba fordul.

Három városrész, azon belül különböző melók: egyszerű mentések, többemeletes menekülések, és néhány kifejezetten rosszul sikerült boss harc. Az egész kampány nagyjából három óra alatt letudható, és ebbe beleszámolom azt az időt is, amit egy frusztráló bossnál töltöttem, ahol a célpont eltalálása gyakorlatilag szerencse kérdése volt. A kontroll itt egyszerűen nem partner.

Játékmenet – sietsz, vagy meghalsz

A küldetések után csillagokat kapsz, ezek kellenek a továbblépéshez. Az alapötlet rendben van, és a játék kínál alternatív módokat is ugyanazokra a pályákra: mentés helyett lootolás, speciális tárgy kimentése, ételszállítás égő épületbe, vagy épp toxikus hordók eltakarítása.

A gond az, hogy minden ugyanarra fut ki: rohanj be, kapd fel, amit kell, és menekülj. Tűzoltás? Alig. Kütyük használata? Ritkán éri meg. Ha megállsz játszani a fizikával vagy az eszközökkel, a játék megbüntet. Elfogy az idő, meghalsz, újrakezded.

Ez különösen fáj, mert van egy rakás upgrade:

• erősebb slag,
• jégfegyver,
• sprinkler,
• robbanótöltet,
• dobóbalta,
• grappling hook,
• ugrópad, csúszda, ejtőernyő.

Csakhogy éles helyzetben ezek többsége luxus, nem valódi segítség.

Irányítás és balansz – a türelem ellensége

A pontatlan irányítás folyamatosan keresztbe tesz. Lépcsőn felmenni lutri, tárgyakat pontosan letenni küzdelem, néha egyszerűen leesel két emeletet, mert a karakter nem tud normálisan lépni. Igen, értem, hogy a bénázás a humor része – de van egy határ, ahol ez már nem vicces.

A veszélyek balansza is félrement. Mérgező gáz, elektromos hibák – mind olyan akadályok, amiket egyszerűbb átrohanni és benyelni a sebzést, mint megoldani. Ez sosem jó jel egy játékban: ha az „ostoba” megoldás a hatékonyabb.

Hangulat és látvány

A színes, rajzfilmes stílus alapvetően működik, handheld és docked módban is jól néz ki. A szinkron és a szöveg kifejezetten szarkasztikus, néha ül, néha erőltetett. A kapitalizmus-paródia ötletes, de sosem mélyül el igazán – inkább háttérzaj, mint valódi kommentár.

Összegzés

Az Embr tele van jó szándékkal és potenciállal. Több emberrel, működő online közösséggel valószínűleg tényleg egy hangos, kaotikus röhögés lenne. Switchen viszont ez a potenciál szinte teljesen kárba vész. A multiplayer kihalt, az egyjátékos mód fárasztó, a játékmenet túlzottan a rohanásra épít, miközben pont a játékos eszköztárának kihasználását bünteti.

Ha van három barátod, mind Switchen, mind Embrrel, lehet benne pár jó este. Mindenki másnak viszont ez most inkább egy kihagyható kitérő.